2012. október 18., csütörtök

Kibertér Konferencia 2012 : az internet tükrében


 
Október 4-5-én rendezték meg a Millenáris Parkban, az év egyik legkiemeltebb szakmai és diplomáciai eseményét, melyen több mint 600 nemzetközi kormányzati, vállalati, tudományos és civil résztvevő három plenáris ülés, öt tematikus panelbeszélgetés, nyolc műhelyvita, ifjúsági fórum és innovációs kiállítás keretében találkozhatott, és vitathatta meg a legújabb trendekkel, fejlesztésekkel, kapcsolatos kérdéseket az IT szektor jövőbeni feladatait, lehetőségeit. 

Nincsenek véletlenek: az egykori Csodák Palotája adott otthont „A gyerekek az interneten” elnevezésű műhelyvitának, mely gyerekkönyvtárosként leginkább érdekelt. Házigazdája Edvi Péter a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke hangsúlyozta, hogy a gyermekeknek meg kell tanulni felelősségteljesen kezelni és irányítani saját online identitásukat.

Krasznay Csaba IT biztonsági tanácsadó a kiberbűnözésről és a hackerekről tartott előadásában úgy fogalmazott, hogy a gyermekek az interneten könnyen kapcsolatba kerülhetnek jól szervezett csoportokkal, de nem érzik a tetteik súlyát, és aztán a rendőrség őket kapja el, "ők viszik el a balhét".
A hackerek általában nagyon fiatalon (10-15 évesen) kezdik meg tevékenységüket, így nem tudják felmérni tetteik súlyát, hogy milyen bűncselekményt követnek el egy-egy hackertámadással. Az előadó a modern kor gyerekkatonáinak nevezte ezeket a fiatal hackereket, akiket megtévesztenek, kihasználnak a szervezetten működő kiberbűnözők.

Krasznay Csaba előadásához kapcsolódott Buherátor, az "etikus hacker", aki a honlapok védelmének fontosságát hangsúlyozta. Elmondta és illusztrálta, hogy minimális informatikai ismeretek is elégségesek ahhoz, hogy egy gyengén védett honlapot valaki feltörjön és változtatásokat végezzen rajta, akár 5 perc alatt, vagy mesterségesen hozzon létre túlterhelést.
A megfelelő családi háttér, ahol a szülőktől megtanulhatják a tudatos médiahasználatot, ez az alap. Ha a gyerek egyedül marad a gép előtt, akár egy órára, már veszélyes lehet, ha ez rendszeresen megtörténik, könnyen elveszíthetjük a közvetlen kapcsolatot velük. A szülők, az iskola és a társadalom egyaránt felelős a fiatalok internetes bűnözéssel kapcsolatos tájékozatlanságáért, ezért megfelelő oktatásra, valamint olyan közösségi színterekre lenne szükség, ahol ezek a fiatalok hasznosíthatnák, illetve jóra tudnák használni tudásukat ("pozitív hackerek" lehetnének).

Cornelia Cutterer a Microsoft szabályozási politikáért felelős igazgatója arról beszélt, hogy az élet megváltozott az iskolában, otthon, a szabadidőben, az emberi kapcsolatokban. Különböző országok internetezési szokásait hasonlította össze, többek közt a háztartásokban található internetes lehetőségeket, egy főre jutó mobiltelefonok arányát. A szülői kontroll az internetezés esetén általában 30-40% között mozog. Kínában a legmagasabb, 69%. A legfontosabb a folyamatos tanulás és párbeszéd gyerek és szülő, és pedagógus között.

A konferenciával egyidejűleg ifjúsági fórumot is rendeztek, melyen több mint félszáz 17 és 25 év közötti magyar és külföldi fiatal beszélgetett, vitatkozott a kibertér nyújtotta lehetőségekről és veszélyekről, továbbá arról, hogy miként járulhat hozzá az internet az online munkahelyek teremtéshez, hogyan támogatják a közösségi hálózatok az emberi jogok érvényesülését és a demokratizálódást, és mit tehetnek az emberek a saját online biztonságuk növeléséért.

Avar Zoltán, aki szintén részt vett a fórumon, beszámolt róla hogy a délutáni program keretében négy csoportban kidolgoztak egy-egy javaslatot, melyet aztán 3-5 percben a főrendezvényen a konferencia összefoglalásaként a résztvevő döntéshozók számára prezentáltak az önkéntes jelentkezők. Az emberi jogi workshop folyamán egyöntetűen arra az álláspontra jutottak, hogy az internethez való hozzáférés olyan előny, hogy ennek hiánya, azaz a digitális analfabétizmus olyan mértékű hátrányt jelent, hogy szabadságában korlátozódik az egyén (minden emberi jog sérülhet), így mind nemzeti mind nemzetközi téren az internethez való egyenlő hozzáférést biztosítani kell minden fiatal számára. Azoknak pedig, akik a fejlett világban felnőve napi szinten használják a netet, elő kell segíteni a digitális tudatosság fejlesztését. Ennek három szintjét azonosítottuk, egyrészt nemzetközi szervezeteknek az internethasználat jó példáit kell terjesztenie (pl. az oktatás területén), a nemzeti kormányok feladata, hogy a digitális analfabétizmust visszaszorítsa. Egyéni szinten a lokális közösségi önszerveződést kell előmozdítani, mely az internet veszélyeinek (anonimitás, visszaélés) csökkentését mozdítja, elő tapasztaltok cseréje (megbízható információ) útján.

Élénk vitát váltott ki a gyűlöletbeszédek kapcsán az internet szabad vagy korlátozott használati lehetősége, és a szülői kontroll az internethasználat tükrében. A legfontosabb kérdés, hogy az ITC Dubaiban esedékes ülésén milyen fejlemények várhatóak, ugyanis ha ez a szervezet arról dönt, hogy egyes országok megadóztathatják majd a tartalomszolgáltatókat, akkor az internet már nem összeköt mindenkit (egyenlően), hanem a nemzeti kormányok szerint meghatározott tartalom lesz csak elérhető (ingyen). Ez ahhoz vezethet, hogy az interneten újratermelődik majd az a szétválasztás, amely a valóságos társadalomban is jelen van, vagyis bizonyos réteg, a gazdagok elérhetnek minden információt, a szegények pedig nem juthatnak hozzá.

A Mobilitás és Multimédia Klaszter által rendezett, Cybershow kiállítással egybekötött versenyen 23 magyar fejlesztőcsapat mutatkozhatott be a hazai és nemzetközi szakmai és politikai elitnek. A kiállítók által bemutatott projektek közül egy szakpolitikusokból, sikeres cégvezetőkből és befektetőkből álló 7 tagú zsűri választotta ki az üzleti és technológiai szempontból legígéretesebbet, valamint a közönség is megszavazhatta az általa legjobbnak ítélt előadást és fejlesztést.

A konferenciát élőben közvetítették a rendezvény hivatalos honlapján. További részletes információk a honlapon találhatók.
 
 (Itt tekinthető meg Hillary Clinton videóüzenete.)   

Dienes Éva

2012. október 17., szerda

Az internet hatása a gyermekekre és fiatalokra : nemzetközi konferencia



2012. szeptember 25-26-án második alkalommal rendezték meg az európai uniós „Safer Internet Plus” (SIP) program keretében a konferenciát a Nemzetközi GyermekmentőSzolgálat (NGYSZ) szervezésében, a NemzetiMédia- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és az OTPBank Nyrt. támogatásával, a Magyar Tudományos Akadémia segítségével.

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat az Országos Rádió és Televízió Testülettel, valamint jogutódjával, az NMHH-val közösen 1998 óta több Nemzetközi Médiakonferenciát rendezett „A média hatása a gyermekekre és fiatalokra” címmel (1998, 2000, 2005, 2007, 2009, 2011).

A médián belül az utóbbi években mind mennyiségileg, mind minőségileg és technikailag az internet fejlődött a legtöbbet és a leggyorsabban, magában hordozva annak minden előnyét és veszélyét, ezért a szervezők 2010 óta saját, kétnapos konferenciát szentelnek ennek a témának.

A tavalyi konferencián hallhattunk a médiaismereti foglalkozásokról könyvtári környezetben, melyet a Fővárosi SzabóErvin Könyvtár három helyszínén szerveztünk médiapedagógusokkal együtt 3 korosztály részére alsó- és felsőtagozatos diákok és szülők részére, többek közt a Sárkányos Gyerekkönyvtárban.  Bényei Judit és Nagy Krisztina számolt be a közös tapasztalatokról, élményekről.

Az idei konferencián is neves hazai és külföldi szakemberek tartottak előadásokat tapasztalataikról, kutatásaikról a következő témákban: biztonságos internet Magyarországon és az Európai Unióban, oktatás, közösségi oldalak, internetes rádió, jogi szabályozás, internetes bankolás, online játékok, ún. „komoly” játékok - gamification, mobilszolgáltatás és internetes bűnüldözés.
 „Az internet mára a kapcsolattartás és az információszerzés legfontosabb, megkerülhetetlen eszköze lett, de az interneten intézzük ügyeinket, itt vásárolunk, itt is szórakozunk. Mindezért az internet biztonsága végtelenül fontos. Ezernyi előnye mellett oda kell figyelnünk a néhány tucatnyi veszélyére is. Ugyanúgy, ahogy autóval nem robogunk át a piros lámpán, figyelembe kell vennünk a képernyőn megjelenő jelzéseket is.” – mondta Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke.
Véleménye szerint fontos, hogy a gyermekek és a tinédzserek képesek legyenek felelősségteljesen kezelni és irányítani saját online identitásukat, tiszteletben tartva azt, hogy mindenki önmaga dönthet arról, milyen információkat, képeket oszt meg magáról az interneten. „Ezen a konferencián azonban nem csak a biztonságról szeretnénk beszélni, hanem arról is, hogyan változik az internet, annak felhasználhatósága, mi mindent befolyásol a fejlődése, mennyire változtatja meg életünket, környezetünket, a médiát és minden mást”- tette hozzá.

Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke elmondta: „Az NMHH minden olyan kezdeményezésre és együttműködésre nyitott, amely a felnövekvő generációk médiaértés készségeinek fejlesztését tűzi célul, és a gyakorlatban is látható eredményekkel jár, ezért megtiszteltetés, hogy ismét fő szakmai támogatói lehetünk a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat által rendezett konferenciának.”

A hatóság elnöke nyitó előadásában felhívta a figyelmet a család szerepére, hogy felnőttnek és gyereknek egyaránt meg kell ismernie, el kell sajátítania a virtuális világ „nyelvtanát”. Ha a szülők tudatos – értő internethasználók, akkor ezt a mintát a gyerekek is követni fogják. A világhálón is vannak játékszabályok, amiket be kell tartani, és ha ezzel tisztába lesznek, akkor képesek lesznek rá, hogy a modern infokommunikációs technológiákban rejlő szinte kimeríthetetlen lehetőségeket a maguk javára fordítsák. „Az NMHH ebben kíván segítséget nyújtani nekik, programjaink célja, hogy lefektessük egy új médiakultúra alapjait. Jó példa erre a H95 projektünk, amelynek keretében a magyar hírközlési és médiapiaci cégekkel összefogásban jövőre elindulhat interaktív médiaértés-oktató központunk, ahol a fiatalok élményszerű, játékos programok során ismerkedhetnek meg a média és a hírközlés kulisszatitkaival.”

Mátrai Gábor az NMHH alelnöke több előadóval együtt a közösségi oldalakra, az abban rejlő lehetőségekre és veszélyekre hívta fel a figyelmet. Magyarországon, a lakosság 40,45% a Facebook felhasználó, ezzel világviszonylatban a 40. helyen állunk. Világunk hálózatosodik- a globális hálózatokban egyre inkább a kultúra, valamint a közös kommunikációs nyelv válik összetartó erővé. Az elmagányosodást, elidegenedést megelőzendő, fontosnak tartják az oktatásban rejlő lehetőségeket, lásd H95 project, a tudatosítást a lehetőségek és veszélyek tekintetében, valamint a szabályozást.

A ma felnövekvő nemzedék, teljesen más világgal találkozik, a Z generáció, vagy más néven „digitális bennszülöttek” a mai kor gyermekei, (1995 után születtek). Az angol "zappers", kifejezésből kapták a nevüket, melynek jelentése "kapcsolgató, ugráló". Nem építőkockával játszanak, hanem számítógéppel, játékkonzolokkal. Ez a nemzedék hozzá szokott ahhoz, hogy minden mobil, digitalizált. Könnyen eligazodnak ebben a világban, ez vérükké vált. Negatív hozadéka, hogy függőséget okoz, másrészt, kapcsolataikat is világhálón építik ki, elzárkóznak a külvilágtól. Olyan szavakat, kifejezéseket használnak, amit a korábbi generáció nem ért. Egyszerre több dolog elvégzésére képesek: tévézés, tanulás, internetezés. Figyelmüket több dologra tudják ráirányítani, de ebből kifolyólag nem képesek a logikus gondolkodásra, képzelőerejük sem fejlődött ki rendesen, köszönhetően annak, hogy a meséket már nem felolvassák a szülők, hanem a tv elé ültetik őket. A rájuk bízott feladatokat a technológiának köszönhetően rugalmasan, mobilan oldják meg. Hogy lépést tudjanak tartani a világgal gyors döntéseket kell hozniuk, ami nem könnyű feladat, sokat várnak el tőlük, ezt a terhet nem mindenki képes elviselni. TariAnnamária felhívta a figyelmet, hogy az online térben tartózkodó serdülők a negatív érzelmekkel jellemezhető, leértékelő, esetenként agresszív tartalmak befolyására komoly érzelmi reakciót élnek át, ami hatással lesz jövőbeni életükre is.

A közösségi hálók a narcisztikus attitűdöt erősítik fel, eltűnik a megdolgozni valamiért (örömért) elve, hiányzik a késleltetés képessége: mobiltelefon segítségével azonnal megoszthatjuk, jelezhetjük a pillanatnyi érzéseinket, így nincs idő a feldolgozásra. A késleltetés képessége segítségével tudjuk feldolgozni élményeinket, és ha ez a folyamat elmarad, akkor felületessé válik gondolkodásunk. A közösségi kapcsolatok a tanár-diák aspektusban is változást hoztak, lehetőséget teremtve arra, hogy egymást jobban megismerjék.

Másik nagy lehetőség az internetes iskolarádió vagy gyermekrádió, amely gyors, ingyenes és értékes tartalmak megosztására sarkallja a fiatal generációt. Egymásra jobban hallgatnak, és játszva sajátítják el az ismereteiket.

A fiatal hackerekről, az internet veszélyeiről is több előadásban beszéltek. A 11-15 éves korosztály, ha egyedül marad a gép előtt, pillanatokon belül eljuthat különböző csatornákon, például, közösségi oldalak, skype, msn, csevegőszobákon keresztül olyan szervezetekhez, akik kihasználják naivitásukat, tudatlanságukat és pillanatok alatt leszedhetnek olyan programokat, amivel pár perc alatt betörhetnek más oldalakra. A felelősségre vonásnál egyedül maradnak, hiszen az irányítók eltűnnek. Ezért lényeges a káros tartalmak szűrésén túl a tudatos médiahasználat elsajátítása, ami a családban kezdődik.
Nagy lehetőség rejlik, mind az oktatás, mind a munkafolyamatok terén az ún. gamification, „komoly” játékok segítségével. Fekete Zsombor arról beszélt, hogy a játékban akkor is szabadnak érezzük magunkat, ha nem vagyunk azok. Ha vizsgák helyett vetélkedők, tanulás helyett felderítés, játék, kötelezőfeladat-büntetés helyett jutalmazás jelenik meg, akkor a Z generáció örömmel és észrevétlenül elsajátítja azt a tudást és értéket, amit át akarunk adni nekik.

Érdekes előadás hangzott el a félelem, aggódás, mint médiapiaci árucikk címmel. Hammer Ferenc a másik oldalról közelítette meg a kérdést, vagyis arról beszélt, hogy a médiában a legnagyobb hírértékkel a félelem bír, ez a legfontosabb eszköz a politikában. A félelem és érdekek jól megférnek – megjelentek a félelem vámszedői, a pánikvállalkozók, akik ebből busás hasznot szereznek.

A Nemzetközi Konferencia a Safer Internet Plus projekt keretében valósult meg. A program célja az Európai Unió által közvetített értékrenddel összhangban az internet és az új online technológiák használatának – különösen a gyermekek számára való – biztonságosabbá tétele, és a jogellenes, valamint a felhasználó által nem igényelt tartalom elleni küzdelem hatékonyságának biztosítása volt.

Dienes Éva

(forrás: PR Herald)

2012. szeptember 3., hétfő

Látogatás az Iparművészeti Múzeum Könyvtárában



Könyvtárunk nyári zárva tartásának első hetében látogattunk el az Iparművészeti Múzeum Könyvtárába. A kánikula ellenére nagyon sok kolléga kíváncsiságát keltette fel a kirándulás célpontja.
 
Az Iparművészeti Múzeum épülete a magyar szecesszió remekműve. 1893-1986 között készült Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján. Az intézmény története azonban sokkal korábbra, egészen 1872-re nyúlik vissza, amikor a világon harmadikként kezdte meg működését a londoni és a bécsi iparművészeti múzeumok után. Létrehozásának fő célja a magyar műipar fejlesztése, a közízlés nemesítése volt, valamint a gazdag műgyűjtemény létrehozása mellett a könyvtár és a hozzá kapcsolódó művészeti iskola működtetése volt. Egészen 1954-ig maradt fent ez az egység, amikor a múzeumból kivált az Iparművészeti Főiskola. Ekkor került az oktatáshoz szükséges szakirodalom is a főiskola birtokába.
A könyvtár az Iparművészeti Múzeum első emeletén található. Csoportunkat Prékopa Ágnes, a könyvtár vezetője fogadta, aki tavaly óta tölti be ezt a tisztséget. Négy munkatárs segít a könyvtárosi feladatok ellátásában.
A könyvtár országos szakkönyvtári feladatokat lát el. Az 1990-es évek közepétől nyilvános lett, tehát bárki számára elérhető a gazdag gyűjtemény. A beiratkozási díj felnőtteknek 2000 Ft, diákoknak és nyugdíjasoknak 1000 Ft egy évre. A könyvtári szolgáltatásokat a napi jegyként használható múzeumi belépővel is igénybe lehet venni.
A könyvtár látogatói nemcsak az alkotóművészek, művészettörténészek, iparművészek és egyetemisták köréből kerülnek ki, hanem a gyűjtők és az ipar-, illetve egyéb művészetek iránt érdeklődők közül is.
A gyűjtemény több mint nyolcvanezer dokumentummal rendelkezik: az 1850-es évektől napjainkig megjelent magyar és egyetemes iparművészeti tárgyú könyvekkel és folyóiratokkal. A könyvtár tárháza a régi időkben használt technikák leírásának is. A 19. század második felétől a 20. század elejéig kiadott mintalapok gyűjteménye pedig a könyvtár különlegessége.
A könyvtár dokumentumait egyedi rendszerezésben kínálja, melynek részletes bontásában az iparművészet szokásos ágai mellett (kerámia, üveg, textil, bútor, bőr, ötvösség stb.) hangsúlyos szerepet kap a népművészet, viselettörténet, valamint a lakberendezés, vagy például a heraldika.
Magyarországon egyedülálló, de európai viszonylatban is jelentős a magyar nemzeti díszítőművészet eljárásainak és törekvéseinek a 19-20. század fordulóján íródott angol, francia, német nyelvű szakirodalmának bemutatása. Ez alkotja az egyik legtekintélyesebb gyűjteményrészt.
Az állomány nagy része idegen nyelvű: kb. 30%-át angol, 20%-át francia, 10%-át orosz és egyéb szláv nyelvű kötetek teszik ki, míg az egyéb nyelvű szakirodalom aránya 10%.
A gyűjtemény gyarapításában jelentős szerepe van a könyvtár magyar és nemzetközi cserekapcsolatainak. Ez látja el az 1950-es évektől a kereskedelmi forgalomba nem kerülő kiadványokkal az intézményt, ami nagy segítséget jelent a mai szűkös anyagi lehetőségek között. Magyar és külföldi partnerek révén a különböző aukciós házak katalógusához is hozzájuthatnak az érdeklődők.
A könyvtár alapszolgáltatásai:
  • helyben olvasás
  • tájékoztatás
  • másolatkészítés
  • szkennelés
  • internet használat
  • könyvtárközi kölcsönzés
  • online katalógus
A tájékoztatásban a hagyományos cédulakatalógus mellett a könyvtár teljes állományának számítógépes adatbázisa is az olvasók rendelkezésére áll. A digitális katalógus az országon belül az elsők között itt valósult meg a könyvtár előző vezetőjének, Tiszavári Ferencnének köszönhetően.

Az alábbi katalógusok és adatbázisok teszik lehetővé a keresést:
  • szerzői betűrendes katalógus
  • szakkatalógus
  • folyóiratok leíró katalógusa (rendkívüli részletességgel!)
  • sorozati katalógus (1974-tő)
  • kiállítási katalógusok földrajzi katalógusa
  • számítógépes adatbázis (1993-tól a Szirén program segítségével)
A könyvtári szakrend gyűjtőköreinek kidolgozása Jakabffy Imre nevéhez köthető.
Napjainkban a sokrétű tájékoztatás keretében csatlakozott az Iparművészeti Múzeum Könyvtára a Közös Tudás Innovatív Könyvtár projektet megvalósító konzorciumhoz. A TÁMOP segítségével megvalósuló programokhoz az alábbi könyvtárak csatlakoztak:
  • Nemzeti Közszolgálati Egyetem Egyetemi Központi Könyvtár
  • Iparművészeti Múzeum Könyvtára
  • Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára
  • Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Könyvtára
  • Óbudai Egyetem Könyvtára
A projektben részt vevő könyvtárak az alábbi előnyös keresési feltételekhez férnek hozzá:
  • közös keresési lehetőség a konzorcium katalógusaiban
  • az ADVISE szemantikus kereső a rendszerrel integrált keresőkkel való kapcsolat (MOKKA, Humanus, Matarka)
  • A könyvtárak és a használók között interaktív kapcsolatot biztosító web2 funkciók
  • (wifi, fórum, blog, „kérdezd a könytárost”)
Ezen a látogatáson nagyon sok információval gyarapodott lelkes kis csapatunk.
Megköszöntük az érdekes tájékoztatást és reméljük, hogy legközelebb viszonozhatjuk a kedves vendéglátást.

Budapest, 2012. szeptember 3.

Vasetz Éva  
könyvtáros




Óbudai életképek könyvtárral, múzeummal, panellal, avagy Szindbád kalandos utazásai a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban


Immár szokásos nyári könyvtártúránk következő, idén utolsó állomása, amolyan ráadásként, különlegességként, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari MúzeumKönyvtára volt Óbudán. Aki kedveli, értékeli, és észre is veszi egy lüktető, porosodó nagyváros áttüremkedő építészettörténeti rétegeit, a városi tér mikro-identitásait, mikroklímáját a panelek és az irodaházak rengetegében, annak Óbudán ideális hely a fák között megbúvó Korona tér, melyhez hasonló békebeli, nyárspolgári hangulatot áraszt az Árpád híd jobb lehajtója mögött található, a FSZEK itteni tagkönyvtára miatt is talán jobban ismert Fő tér építészeti stílusa. Akinek tehát van érzéke a városépítészet finom történelmi kontrasztjaihoz, „rezervátumaihoz”, annak mindenképpen eszébe juthat Szenes Iván dalszövege a Három tavasz c. operettből: „Jöjjön ki Óbudára, Egy jó túrós csuszára, A kerthelyiségben sramli szól, És ott lehet csak inni jól.” Mi, ez esetben, csak könyvtárat látogatni voltunk. Nem messze innét egy még régebbi kor, a római építészet megmaradt emlékeivel találkozhat az aluljáróban a városnéző. És valóban, még ma is alapvetően igaz az operettlibrettó által sugallt életkép: a Kiskorona és Mókus utcák által határolt Korona téren található múzeumot egyik oldalról a Mókus sörkert, a másikról a Kiskorona utcai panel sorház, valamint a tér másik oldaláról az Óbudai Társaskör határolja. Ezen az osztatlan közös földtulajdonon elhelyezkedő épületek, (Korona tér 1-1.) egyik házrészében, a Krúdy házban kapott otthont 2012-ben a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, miután az 1966-ban létrejött-a világon máig egyedülálló-országos gyűjtőkörű intézmény, először a budai várból 2006-ban elköltözött az V. kerületi volt Külkereskedelmi Bank épületébe, majd onnan a jelenlegi helyére telepítették. Nem lennénk túlzottan igazságtalanok azonban, ha az intézményre elsősorban a múzeumontológia stigmáit akasztanánk rá elsődleges tárgyszóként, hiszen a műintézmény, ahogy a neve is mutatja, elsősorban múzeum. (Nem úgy, mint az Országos Pedagógiai Könyvtár ésMúzeum, ahol már az elnevezésben is megelőzi, dominálja az intézményt a könyvtár, melyet két éve látogattunk meg.) Rövid metrózás és 1-es villamosozás után azonban nemcsak várostörténeti, boldog békeidőbeli entitások bontakoznak ki előttünk, hanem a közgyűjtemények egyívású szakmai múltja is „kísért” bennünket, a szónak abban a kifejezetten pozitív értelmében, hogy könyvtár, múzeum, levéltár absztrakt egysége hogyan manifesztálódik, miképpen megy át egymásba, szinte észrevétlenül. Így erről az utunkról nemcsak könyvtári vonatkozásokban kell írnom, hanem a teljes intézmény funkcionális egységeként kell tekintenünk az egyes „részlegekre”. Kifejezetten szép, kulturált, zegzugos, részben befedve modernizált, (l. FSZEK átrium), kétszintes, barokk „udvarház”, „manzárd” tetőtérrel bontakozik ki előttünk, amelyben még jelenleg is folynak felújító, átalakító munkálatok, többek között egy kiállító terem építkezésének zaja lengi be a házat. Viszonylag kisebb méretű, könnyen áttekinthető termek adnak otthont az állandó, illetve időszaki kiállításoknak, a színházteremnek, a foglalkoztató szobának és a szintén állandó kiállításként a házban található, Krúdy utolsó lakásában az író éltéből felvillantott pillanatokat, idézeteket bemutató irodalmi szobának. A múzeum tehát, Krúdy emlékét ápolva, egy „gyűjtőkörén túlmutató” kiállításnak is helyet ad, tisztelegve a szegénységben elhunyt író gazdag életműve előtt. Könnyen megállapítást nyer a nem túl elhamarkodottan meghozott ítélet, így első, felületes áttekintésre is, hogy egy komoly és „elit”, közvetlenül a kulturális államtitkársághoz tartozó, speciális gyűjteményű, „rétegérdeklődést” kiszolgáló intézmény vendégei vagyunk. Ha azonban továbbgondoljuk a vendéglátás, (turizmus) és a kereskedelem területét, és kultúrtörténeti hatásait, történelmi vonatkozásait, akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ez a múzeum és a könyvtára a régről hagyományozott legendás „magyar vendégszeretet” tárgyi és szellemi emlékeit hivatott gyűjteményezni, archiválni, kiállítani, bemutatni. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert ez könyvtár a fenti témákat elsősorban történeti megközelítésben bocsátja rendelkezésre, így nem kifejezetten a (poszt)modern turizmus iránt érdeklődők és szakdolgozók számára lehet elmélyült szentély.
            A múzeumi funkciók mellett mi azért elsősorban a könyvtárra koncentráltunk, és ezzel is kezdtük a ház bejárását. Jó néha ilyen „speciális” hangulatú kis, múzeumi háttérintézményként, de autonóm „hatáskörökkel” és feladatokkal, (országos szakkönyvtár) is működő könyvtárba ellátogatni, hiszen nemcsak egy nagyváros hangulatos mikroklímája és történelmi múltja „van benn a levegőben”, de a közgyűjteményi szimbiózisból, munkamegosztásból adódó munkahelyi klíma sajátosságai is egy ilyen elhelyezkedésű intézményben. Egyfajta „kettős identitás” jellemezi tehát a múzeum könyvtárát; a múzeumi könyvtárak történeti hátteréből adódóan egyrészt a gyűjteménnyel együtt fejlődő, majd utána, mellette „önállósodó”, felvállalt területek, így például a biztosítási irodalom teljesen autonóm, a múzeumhoz nem köthető gyűjtőköre a könyvtárnak. A könyvtári és múzeumi működés egymáshoz viszonyított arányait, specifikumait és egyben méreteit jellemzi, hogy két könyvtáros kolléga tarja kézben a könyvtári rész feladatait, (míg a múzeumét öt), mely a honlap megfogalmazása szerint, „a múzeum gyűjtőkörének megfelelően feladatunk a kereskedelmi és vendéglátóipari szakirodalom gyűjtése. A két fő terület mellett egy harmadik témakör, a biztosítás forrásainak gyűjtése is megkezdődött. Könyvtárunk nem nyilvános, szakkönyvtári feladatokat ellátó gyűjtemény.”  Az önmeghatározás, küldetés alapján is speciális, a történelmi előzmények adottságai révén részben esetlegesen társított gyűjteménnyel állunk szemben, hiszen egy hagyatéki állomány örökségét felvállalva szolgáltatja a biztosításügy, biztosítási jog, biztosítási magánvállalatok, a társadalombiztosítás történeti anyagait is. A könyvtár nemcsak gyűjteményéből, de a nyilvánosság szempontjából is speciális, hiszen nem nyilvános (köz)gyűjtemény. Jegyezzük meg rögtön azonban, hogy e-mailes, illetve telefonos egyeztetést követően bárki kutathat a könyvtárban. A forgalomra következtetni abból is lehet, de ez egy ilyen speciális könyvtárban természetes, hogy az olvasói autonómia teljesen lekorlátozott, hiszen az állományvédelem technikai nemléte miatt az olvasót egy percre sem hagyhatják egyedül a manzárd jellegű olvasóteremben, ugyanis a könyvek nyitható ajtajú vitrines szekrényekben vannak. Így igazán személyes hangulatú könyvtári órákat tölthet el a használó, s (némi malíciával fogalmazva), biztosak lehetünk benne, hogy (egy) személyre szabott tájékoztatást kap. A helyben használható anyagokról fénymásolat és digitális másolat készíttethető. Internet, Office és nyomtató használható.
            De lássuk csak, honnan indult a „történet”, és nézzük meg, hogy milyen részgyűjteményekből, kik által forrásozódtak a könyvtár alapgyűjteményei! Három személy nevét kell megemlíteni.
1.              Dr. Draveczky Balázs (1938-2003) (az „asztali örömök historikusa”) hagyatékára épült 7000 kötetes Vendéglátóipar-történeti Könyvtár, mely a „magyar gasztronómia múltját őrzi, alapját  szakácskönyvek képzik, elsősorban magyar, valamint német, francia, angol nyelven. A vendéglátóipar és rokon szakmák története mellett többek között kutathatók a cukrászat, borászat, italismeret, idegenforgalom, kávéház- és szállodatörténet, Budapest-történet, gyógyfürdőügy témakörök. A vendéglátáshoz kapcsolódó szépirodalmi, művészettörténeti, természettudományos és közgazdasági kiadványok is a gyűjtemény részét képzik. „
2.      GellériMór (1854-1915) ipartörténeti író, közgazdász, az 1896-os világkiállítás titkára hagyatékára épülő kereskedelem-történeti alapgyűjtemény, mely „8000 kötetes állomány a magyar kereskedelem történetét, valamint a kereskedelemhez kapcsolódó szaktudományok és határtudományok irodalmát gyűjti. Különösen jelentős a 19. század utolsó évtizedeinek kereskedelmi forrongását tükröző könyvtári anyag.” (Műveiből digitalizált változatban néhány elérhető: http://mtdaportal.extra.hu/gelleri_mor.html)
3.      Dr. Deutsh Róbert (1936-2007) biztosítási szakkönyvtár és archívum. A könyvtári gyűjtemény alapját az egykori Állami Biztosító könyvtárának anyaga képzi.
A könyvtár alapgyűjteményét képező hagyatékok felszámolásokból, ajándékozásokból álló, esetleges anyagok. Így nem kevés „határterületi”, levéltári jellegű, kéziratos dokumentum is található az olvasóterem melletti „raktárhelyiségben”, melyek feltárása és digitalizálása jelenleg is folyamatban van. Ezekhez a munkákhoz a könyvtár  A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program pályázatán 6 837 282 Ft támogatást nyert.” Ez a pályázat segítette a könyvtárat ahhoz is, hogy csatlakozzanak a közös múzeumi katalógushoz, illetve fejlesszék saját online katalógusukat. Itt látható az is, hogy a Huntéka „mindenszavas” keresőfelületét használják.
Az állomány tartalmilag meglehetősen interdiszciplináris, sokrétű, s ez nemcsak az adományozó, alapító atyák gyűjteményeinek sajátosságaiból adódik, de a kereskedelem, vendéglátás, és a természetszerűleg idekapcsolható turizmustörténet is meglehetősen széles kört ölel föl.  Magyarország semelytenyészete 1903-ban 3 kötetben vagy éppen a Gazdasági Pénzügyi és Tőzsdei Kompasz az 1925. évre jól megfér a magyar gasztronómia és vendéglátás jelentősebb történelmi alakjainak máig feldolgozatlan kézirataival, és a múzeumi órákhoz használt kosztümökkel. Ez az a kivételes (és szerencsére csak rövid ideig tartó) élménykomplexum, melyet a bibliopláza könyvtárosa az örökkévalóságba is magával visz. Sajátos, mondhatni dialektikus egységben és kölcsönható átmenetben szemléli a múzeum, a könyvtár, a levéltár e csipetnyi mikrovilágát, miközben nem is hitte volna, hogy a kereskedelem, turizmus és vendéglátás, valamint a biztosításügy „alkalmazott tudománya” mennyire komplex és interdiszciplináris társadalomtudományi jelenségek, mert ne feledjük, hogy nem véletlenül találhatók e témák a 3-as szakban. Nos, ez a könyvtár ennél kissé egyszerűbb elérési útvonalakat használ, már ami a jelzetelést illeti, így néha kifejezetten az volt az érzésünk, hogy egyfajta numerus currens alapú raktári jelzet ötvöződött az egy témában együtt található könyvek „önfeltáró” elrendezésében. Böngészde – asszociálhattunk egy kósza ötlet erejéig, de nem azért jöttünk, hogy műhelytitkokat osszunk meg, hanem hogy ismereteinket gyarapítsuk. Itt aztán nem válnak szét abszolút értelemben se a munkafolyamatok: a levéltári, könyvtári, múzeumi anyagokat is tartalmazó „köztes létű és közgyűjteményi identitású” termek hamisítatlan dexion salgó polcok enteriőrjének zegzugai végén a „feldolgozó osztályra” jutunk. Folyamatos jóérzéssel tölthette el az embert az a szakmai közeg, amely a feladatokhoz komplex módon viszonyul és valósítja meg a közgyűjtemény eszméjét nemcsak a könyvtári munkafolyamatokra, de a teljes intézményre vonatkoztatva is.
Ezek az alapok és szubsztrátumok határozták meg tehát a gyűjtőköri sajátosságokat. Azért van egy jól elkülöníthető „múzeumi negyede” is az épületnek, és ez a nagyobb rész természetesen, ahol az intézmény állandó és időszakos kiállításai tekinthetők meg. Ezekből néhány ízelítőül, hiszen valójában is csak arra maradt időnk, hogy végigszaladjunk a tárlatokon.
Reklámtáblák
Csárdás, polka, zepperli (A vendéglátás és a zene kapcsolatát bemutató „határtörténeti” kiállítás)
Retro csoki: hungarikumnak számító csokik bemutatása. (Kóstolni nem lehet…)
„Én elmentem a vásárba”: vásár, piac sokadalom Pesten a 18-20. századig)
Barrique Art: a hordó, mint műtárgy
„Nekem sohasem volt otthonom”: Krúdy utolsó három évének helyszínéül szolgáló szobákban az író budapesti életének színtereit feldolgozó kiállítás
Nem láttuk, de Gábor Eszter szerint igen érdekes vándorló kiállítás: „A feketeleves - a kávéfőzés története” címmel, mely éppen Keszthelyen a Balatoni Múzeumban van kiállítva.
Az épület kertjét is bejárva alapvetően kedves élményekkel gazdagodhattunk és egészen otthon érezhettük magunkat, amikor a restauráló műhelyben dolgozó kolléga felelevenítette, hogy 1984-ben ő politúrozta a FSZEK Központi Könyvtár olvasótermeiben lévő asztalokat. Távolról megintvén a politúrozott felületre folyadékkal telt flakonokat helyező olvasókat, bemutatta, hogy milyen komoly restaurátori feladat az így hagyott nyomok eltüntetése. Ebben maradva, egyetértve vele, jókedvűen távoztunk az intézményből, megállapítva, hogy ide érdemes lehet még visszajönni családostul is.

Szöveg: Balogh András
Fotók: Gábor Eszter















A 14. Infotér Konferencia, Balatonfüred, 2023. október 17-19. 

      A 14. Infotér Konferenciára még nem önvezető járművel érkeztünk Balatonfüredre, és nem is a mesterséges intelligencia által vezérelt ...