A kiszámítható életpálya

         

(forrás. dreamstime.com9

   2014. november 26-án az Országos Széchényi Könyvtárban zajlott a kiszámítható életpálya című országos konferencia. A konferencián a résztvevők tájékoztatást kaptak a könyvtárügy humánerőforrási rendszerében várható változásokról, tervekről. 

1. Ramháb Mária (Informatikai és Könyvtári Szövetség) hangsúlyozta, hogy a könyvtáros életpálya-modell kidolgozásában a szakma részvétele döntő fontosságú. Ösztönző rendszerre van szükség, amire ne a visszamenőlegesség legyen jellemző. Méltánytalan lenne nyugdíj előtt álló kollégákat kényszeríteni szakmai kompetenciájuk bizonyítására. Az új rendszer tehát inkább arra szolgáljon, hogy a belépő kollégák számára nyújtson átlátható előmeneteli perspektívát a hozzá tartozó követelményrendszer pontos meghatározásával egyidejűleg. Ehhez fontos a képzések, képzőintézmények megfelelő minőségének biztosítása és a társszervezetekkel (múzeumok, levéltárak, művelődési intézmények való együttműködés).

2. Nagy Zsuzsanna (Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár) a könyvtári trendekről tartott előadást. Ez azért érdemel figyelmet a téma szempontjából, mert a könyvtárossal szemben támasztott követelményeket alapvetően meghatározza az elvégzendő feladat. Hogyan módosulnak ezek a feladatok, mire kell képesnek lennünk? Az előadó ismertette az USA és az Egyesült Királyság közkönyvtáraiban megfigyelhető trendeket, valamint kitért a tudományos könyvtárak eltérő feladatára. Összefoglalva: A kölcsönzések száma tőlünk nyugatra is csökken, de a programok látogatottsága nő. Ez alátámasztja a könyvtárak közösségi térré válásának szükségességét. Az e-könyvek kölcsönzése hozzánk hasonlóan még csak alakulóban van. Érdekes kérdés az önkéntesek bevonása a könyvtári munkafolyamatokba. Az Egyesült Királyság könyvtári szervezete nem támogatja, legalábbis azt nem, hogy a feladatokat kizárólag önkéntesek lássák el. Azt hiszem, ezzel mi is egyetérthetünk, voltak rossz tapasztalataink… A tudományos könyvtárakról szólva egy új fogalommal találkoztunk, az „adatkönyvtáros” fogalmával. Ez egy újfajta szakmai tudást feltételez.

3. Lóczy Péter (Belügyminisztérium Közszolgálati Életpálya Fejlesztési Főosztály) ismertette az általuk már kidolgozott rendszer alapelveit, hiszen ez mintául szolgálhat a könyvtáros életpálya-modell kidolgozásához.  A modell 3 alappillére:

a. Illetményrendszer, melyben a szolgálati idő mellett a betöltött munkakör nagyobb hangsúllyal szerepel.

b. Biztosítási rendszer: állami kezelésben gondoskodik a dolgozók vagyoni és személyi biztosításáról.

c. Lakhatási rendszer: ez vitathatatlanul fontos lehet pl. a rendvédelmi területen dolgozók szempontjából, de minket, könyvtárosokat talán kevésbé érint.

4. Horváth Sándor Domonkos (Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér) felvázolta a könyvtárosok foglalkoztatását meghatározó szabályok jelenlegi rendszerét, amit értékelve arra jutott, hogy az átlátható, de rugalmatlan, a kontraszelekció irányába hat. Ő is hangsúlyozta a munkakör fontosságát. Azt, hogy a fizetési osztály és fokozat besorolásánál a betöltött munkakör, illetve az ahhoz szükséges végzettség legyen az irányadó, nem a munkavállaló végzettsége.

5. Hock Zsuzsanna könyvtárostanár a pedagógus életpálya-modellről tartott rövid ismertetőt.

6. Eszenyiné Dr. Borbély Mária (Debreceni Egyetem Könyvtárinformatikai Tanszék) az iskolarendszerű könyvtárosképzés mai helyzetéről adott igen ijesztő helyzetképet. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 5-10 éven belül várhatóan 2000-2500 fő fog nyugdíjba menni a szakmából.  Ugyanakkor drámaian csökken a szakember utánpótlás: képzési helyek szűntek meg, másutt pedig átmenetileg szünetel a képzés. A 2012-es keretszámcsökkentés alacsony jelentkezési hajlandóságot eredményezett. Míg 2011-ben 208-an jelentkeztek informatikus-könyvtáros alapképzésre, 2012-ben 102-en, 2013-ban 65-en, 2014-ben 52-en. Ma BA fokozaton összesen 300 körüli a hallgatói létszám, MA fokozaton 35-40. Figyelembe véve azt, hogy a végzettek közül nem mindenki helyezkedik el a szakmában, ugyanakkor megindult a szakmából való elvándorlás is (a pedagóguspálya irányába!), a közeljövőben jelentős szakemberhiányra lehet számítani. Márpedig bármilyen életpálya-modell kiindulási pontja a megfelelő számú és minőségű szakember megléte. 

7. Barátné Dr. Hajdu Ágnes (Könyvtáros életpályamodell bizottság, munkacsoport vezető):

A munkacsoport 2014. szeptember 17-én alakult, már letett egy kiinduló tervezetet az asztalra.

A rendszer alapja a pedagógusokéhoz hasonló minősítő rendszer. Ebben meghatározott időközönként kötelező a könyvtáros objektív adatok alapján való minősítése, a továbblépéshez az ezen való megfelelés alapkövetelmény. Ehhez kapcsolódó új bértábla-rendszerre tettek javaslatot. Elvi szinten megegyezik a mostanival: fizetési osztályok és fokozatok táblázata.  Az egyik dia ezt a táblázatot tartalmazta konkrét fizetési összegekkel. Ha felkerül az internetre, alaposabban is tanulmányozhatjuk majd. Szépek voltak a számok, amiket láttam, de ez javaslat, nyilván innen indulnak majd a tárgyalások. A fokozatok között maradna a háromévenkénti előrelépés, az osztályok közötti átjárhatóságot pedig a minősítő rendszer biztosítaná. Miután példák már vannak (közszolgálati életpálya-modell, pedagógus életpálya-modell), a miénk kidolgozása már zökkenőmentesebb lehet, de így sem számíthatunk 2016-nál előbb rá.

8. Végül a Pulszky társaság és a MagyarNépművelők Egyesületének (mint társterületeink: muzeológia, népművelés) egy-egy képviselője mondta el, hol állnak ők ugyanezzel a munkával. Nem tartanak előrébb, sőt a népművelők képviselője azt hangsúlyozta, közösen kellene kialakítanunk az új rendszert, tekintettel arra, hogy sok helyütt összevontan működnek intézményeink. Bár a különbségek miatt valószínűbb az ágazatonkénti rendszer szükségessége, arra mindenképpen számítanak, hogy példaként szolgálunk majd.

Ajánlok a témában két tájékoztató jellegű cikket: Könyvtárvilág 2014.11.8.  és Könyvtárvilág 2014.11.8

Horváth Tímea

Soproni anziksz – a helyismereti könyvtárosok szekciójából

A hely intelligenciája, az intelligencia helye — a helyismereti gyűjtemény! – ezzel a,  meglehet, kissé kacifántos, de a 46. vándorgyűlés vezérmotívumához mindenképpen illeszkedő címmel rendezte meg szekcióülését a Helyismereti Könyvtárosok Szervezete. A telt házat vonzó program sokszínűsége nemcsak a helyismeretnek tudományterületeken átívelő tematikai gazdagságát tükrözte, hanem azt a változatosságot is, amit a helyismereti információforrások látványos megszaporodása mutat a világhálón. Az előadások ugyanis főképp a digitalizálás eredményeit vették számba, elsősorban abból a szempontból, hogy az új elektronikus tartalmak hogyan segíthetik a könyvtárosokat a településre, régióra vonatkozó ismeretek gyűjtésében és közzétevésében, miként hasznosíthatják azokat válaszokat keresve az érdeklődők gyakran igencsak fogas kérdéseire. Hogyan építhetik be abba munkába, amivel a környéken élőket szolgálják a helyi értékek megismerésében és gondozásában, a lokális kötődés, az összetartozás érzésének megerősítésében. 

(Mándli Gyula felvétele)

A nyitóelőadást Gazda István tudománytörténész és bibliográfus tartotta Helytörténet, tudománytörténet, internet. Tájékozódás a digitalizált dokumentumok ködös világában címmel. Az alcím kritikus hozzáállást sejtetett, és valóban, a helyismereti kutatásokhoz felhasználható elektronikus publikációk számbavétele közben jócskán esett szó a tömeges digitalizálással járó felületességekről, forráskiadási hiányosságokról. A bírálat érintette a hazai könyvdigitalizálás ismert anomáliáit is: az állami források elégtelenségét, ugyanakkor a rendelkezésre álló pénzeszközök rossz hatásfokú, összehangolatlan felhasználását, az átfogó programok elakadását. A hangsúly azonban mégiscsak a digitális kiadványok örvendetes megszaporodására esett. Gazda István, az által vezetett MagyarTudománytörténeti Intézet munkatársainak gyűjtésére építve adott nagy ívű áttekintést a teljes műveket közreadó nagyobb hazai és határon túli magyar gyűjteményekről, tudományos intézményi portálokról és elektronikus könyvtárakról, valamint a kereskedelmi forgalomban elérhető elektronikus kiadványokról.  Bőséges példatárral szemléltette, miképp szolgálják a nagy nemzetközi projektek, köztük is elsősorban a Google digitalizálási projektje a magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású idegen nyelvű alapművek internetes megjelenését. 

A következő előadást Toronyi Zsuzsanna főlevéltáros, a Magyar Zsidó Levéltár igazgatója tartotta Zsidó családok kutatása köz- és magángyűjteményekben és adatbázisokban címmel. A témaválasztást nemcsak, sőt nem elsősorban a Holokauszt Emlékév indokolta, hanem a családkutatással kapcsolatos közönségigény érzékelhető növekedése, ami nemcsak a helyismerettel foglalkozó könyvtárosokat számára jelent kihívást, hanem, mint az az előadásból kiderült, a levéltárosokat is attitűdváltásra, új megoldásokra sarkallta. Az élenjáró levéltárak a korábbinál jóval nyitottabb intézményekké váltak, munkatársaiknak pedig a laikus érdeklődők elvárásai, mentális szükségletei iránti empatikus, személyes törődést mutató szolgáltatói hozzáállást kell tanúsítaniuk. Különösen így van ez a felmenőik nyomát kereső hazai és külföldi zsidó származású látogatók esetében, akik a Holokauszt előtti és utáni családtöredékek közötti híd megteremtésének reményében fordulnak a közgyűjteményekhez. Az ő kiszolgálásukra Családkutató Központ létesült a Magyar Zsidó Levéltárban, iratgyűjteményi adatbázisokat hoztak létre, illetve tettek elérhetővé honlapjukon, látványraktárral, valóságos és virtuális kiállításokkal, tematikus honlapokkal, internetes közösségi megosztó felületekkel hozzák közelebb a szélesebb közönséghez is a hazai zsidóság múltjának dokumentumait. Toronyi Zsuzsanna a speciális forráskezelési sajátosságok bemutatása után számos, a könyvtárosi gyakorlatban is jól hasznosítható internetes eszközzel ismertette meg a hallgatóságot. Lendületes prezentációja azt is érzékelhetővé tette, hogy a nyilvánvaló különbségek ellenére a közgyűjtemények közötti határvonalak a közönségkapcsolatok terén egyre inkább elmosódnak. 

(Mándli Gyula felvétele)

Szünet után a vendéglátó Sopron vezető könyvtárosai vették át a szót. Horváth Csabának, a városi könyvtár igazgatójának előadása a helyismeret és természettudományok — valljuk be, méltánytalanul ritkán taglalt — viszonyára irányította rá a figyelmet. A természeti földrajz, a geológia, az őslénytan, növény- és állattan egy tájegység arculatának, történetének fontos összetevői. Az e tárgyakkal foglalkozó múzeumok, tudományos és felsőoktatási intézmények, egyesületek, továbbá a nemzeti parkok kiadványainak, honlapjainak, repozitóriumainak és egyéb adatbázisnak szakszerű bemutatása hozzájárult a helyismeret e fehér foltjának eltüntetéséhez.  

Ifjabb Sarkady Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és Levéltár főigazgatója Sopron város történetének kutatását elősegítő internetes adatbázisok használatába avatta be a közönséget. Főképp azokat a személyes tapasztalatait osztotta meg, amit a két nagy huszadik századi világégés pusztításainak helyi szempontból még pontosításra váró részleteit tisztázása során a még kiaknázásra váró külföldi forrásgyűjteményekkel kapcsolatban szerzett.   
  

A szakmai programot délután baráti találkozónak meghirdetett, valójában egyesületi közéleti esemény követte. Az élénk eszmecserén világossá vált, hogy a Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének a közös értékek megőrzése és fejlesztése érdekében megújulásra van szüksége. Az ebbe az irányba teendő első lépésekről született megegyezés jó esélyeket kínál a sikeres folytatásra. 

Sándor Tibor
(forrás: Könyvtári Levelező/lap)

Magyar Könyvtárosok Egyesülete 46. Vándorgyűlése

2014. július 17. és 19. között zajlott le a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 46. vándorgyűlése Sopronban. Az idei év szlogenje „Intelligens szolgáltatás, a szolgáltatás intelligenciája.” volt.

Nyitóbeszédek

Csütörtök délután a Nyitó plenáris üléssel kezdődött a program, melyen Bakos Klárának, az MKE elnökének köszöntő beszédén kívül további magas rangú személyek beszédének lehettünk fültanúi.

Bakos Klára nyitó beszédében elhangzott, hogy a könyvtárak versenyképességének növelése továbbra is a kitűzött célok között szerepel. Gazdasági tényezővé kell tenni a könyvtárakat, mely többek között a távoktatásban való részvétellel, digitális írástudás tanításának segítésével, közösségi tényező válással (polgárok ügyintézésének segítésével), nélkülözhetetlen adatközponttá, elektronikus könyvtárrá válással valósítható meg.

Az Emberi ErőforrásokMinisztériuma képviselőjének beszédében a „hűség” volt a kulcsszó, azaz hűség az olvasókhoz, a könyvtárhasználókhoz, a szakmaisághoz, a könyvtárosi értékekhez, a folyamatos megújuláshoz és a proaktivitás szemléletéhez

Fontos, hogy a kollégák elkötelezettek legyenek, valamint, hogy igyekezzünk megújítani a könyvtári tereket (többfunkciós terek), és a szakembereket is (új kompetenciák szerzése).

A NemzetstratégiaiKutatóintézet elnökhelyettesének beszédében is a haladás fontosságára helyeződött a hangsúly. Az internet és az e-book korában a könyvtár, illetve a könyvtárosok szerepének újraértelmezését szorgalmazta. Megfogalmazódott a kérdés, hogy a könyvtárak milyen funkciókkal, hogyan tudnák visszahódítani a „google-generációt”? (Z generáció.) Hogy miként vehetné fel a versenyt a digitális tartalomszolgáltatókkal (vagy hogyan működjön velük a legjobban együtt)?

A beszédeket követően a díjak és kitüntetések átadása következett.

A Fitz József díj díjazott könyvei a következők voltak:

• Kovács Emőke: A régi idők Balatonja - Egy különös táj különös története (Széphalom Könyvműhely, 2013)
• Umberto Eco: A legendás földek és helyek története (Európa Könyvkiadó, 2013)
• Hajdu Edit: Magyar szőlőfajták - Alany-, csemege- és borszőlőfajtáink (Mezőgazda Kiadó, 2013)

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársait büszkeség töltheti el, hiszen az idén a Magyar Könyvtárosok Egyesületének egyik emlékérmét egyik munkatársunk, a Zenei Gyűjtemény könyvtárosa, Cseriné Szilágyi Erzsébet kapta. Az év fiatal könyvtárosa Kecskeméti Gergely lett, a Kovács Máté-díj nyertese pedig Bedekovics Tamás.

A plenáris ülés végén több bejelentés hangzott el az elkövetkező időszakra nézve:

Az IFLA 2019. évi megrendezésének jogát szeretnék megszerezni

2014. szeptember 8. – az UNESCO nemzeti bizottsága meghirdette az „Írni-olvasni tudás népszerűsítésének nemzetközi napját”. Bakos Klára kéri a könyvtárak segítségét rendezvények szervezésében, a különböző társadalmi szervezetekkel való együttműködésben.

Az évben várható még a „Digitalizálás napja” is, melynél szintén a fentebbi aktivitást szeretnék kérni a könyvtáraktól.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium főosztályvezetőjének előadása:

Dr. Kelemen Csaba a Nemzeti Infokommunikációs Stratégiáról (2014-2020) beszélt.

-          közigazgatási informatika helyeződik a középpontba

-          internet ellátottság növelése

Ennek 4 pillére az infrastruktúra, a gazdaság (probléma, hogy gyenge), a digitális kompetenciák és az állam.

A digitális kompetenciák fejlesztésének összesen 165 milliárdos kerete van, ebből 32 milliárdot szánnak a helyszíni informatika fejlesztésére (ez érintheti a könyvtárakat is) és e-magyarország pontok létesítésére. A könyvtárak szerepe még itt az lehet, hogy a digitális kompetenciákat fejlesztő képzési programokat hirdessenek meg, ez esetben lehet majd pénzösszegekre pályázni. Várhatóan 2014. augusztus végén kezdődhet meg a pályázás.

Szekcióülések (2014. július 18. 10.00-12.00, 13.00-15.30)

Délelőtt az Olvasószolgálati szekció előadásain, míg délután a Társadalomtudományi szekció előadásain vettem részt.

Az előadások nagy része egy-egy könyvtár valamilyen projektjéről való beszámoló volt. Véleményem szerint nem volt igazán olyan az előadások között, amelynek tapasztalatait a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban alkalmazhatnánk. Egy-egy elemet említenék csak meg, amelyek kapcsán bennem kérdések merültek fel.

Móricz Zsigmond Városi Könyvtár Tata, Sinkó Ildikó: A bibliobox tapasztalata

A bibliobox tulajdonképpen olyan, mint amibe most az épületen belül bedobhatják a visszahozott könyveket, azonban ez egy teljesen zárt (időjárásra nem érzékeny) doboz, épületen kívül is elhelyezhető. Az előadásban megfogalmazott előnyei: reklámfelület, színfolt, kevesebb a késedelmesen visszahozott könyv, „kallódó” könyv is visszakerül, pozitív visszajelzések a felhasználóktól. Hátrányai: nagy alakú könyveket nem lehet belehelyezni, ajándékkönyveket dobnak bele, könyvtárközi könyveket dobnak bele, más könyvtárak könyveit dobják bele (visszajuttatás költségei) drága a biztosítása. 
Felvetődött kérdésem: a nyári zárva tartás idejében, esetleg mégis nem érné-e meg ilyet elhelyezni az épületünk olvasók számára ismert főkapuja előtt, hogy oda hozzák vissza a könyveket? 

(forrás: Tatabánya TV)

József Attila Megyei és Városi Könyvtár, Vitéz Veronika és Török Csaba: JAMKDroid program 

Az androidos okos telefonokra könyvtári mobilalkalmazás. Ezen alkalmazás előnyei: olvasóknak az egyes könyvek kölcsönzésének lejárati ideje előtt figyelmeztetést küld (e-mail/sms – az olvasó választásától függően), előjegyzett könyvek megérkezéséről is értesítést küld.Ennek kapcsán csak az a kérdésem vetődött fel, hogy a könyvtárunk mobilalkalmazásának korszerűsítésére esetleg van-e mód, forrás? (Nem csak androidos okos telefonokra való alkalmazással.) Illetve a fentebbi automatikus értesítők bevezetésére nem lenne-e mód?

T-Systems, Horváth Zoltánné: Könyvtári „coaching” - a hálózati invázió mentorai és okos rendszerei

Az előadásban szó esett arról, hogy a tájékoztatók virtuálisan is tájékoztathatnának. Tudomásom szerint például a Budapesti Corvinus EgyetemKözponti Könyvtárában létezik is ilyen „skype-os” tájékoztatás. Felvetődött kérdésem: esetleg nem fontolnánk-e meg ennek bevezetését? (Ugyanúgy az internet teremben ülő kolléga végezhetné így is a tájékoztatást, mint ahogyan telefonon is, ő várná az érkező kérdéseket, vagy esetlegesen a böngészde egyik gépénél lehetne telepíteni egy ilyen alkalmazást, vagy egy belsős munkán lévő kolléga kapna erre időt.)

Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Dudás Anikó: „Tudományos szelfi”

Az előadó olyan oldalakat/forrásokat mutatott be, amelyeken keresztül nyomon követhető egy-egy kutató/szerző tudományos pályafutása. Ezen előadás kapcsán csak az fogalmazódott meg bennem, hogy hasznos lehet, ha kollégáink tisztában vannak ilyen forrásokkal is. Hiszen, ha valaki egy-egy kutatási témával kapcsolatosan keres, még hasznosítható lehet a téma egy-egy kutatójától való kiindulás. Nincsenek arról ismereteim, hogy nálunk a tájékoztatásban esetlegesen ezeket mennyire használjuk.  Pl. MTMT, doktori.hu, Google scholar, Scopus, Microsoft Academic Search.

Az előadások anyagai podcaston itt érhetőek el.

Koletár Katalin

Információs Társadalom Parlamentje 2014

Az Informatika a Társadalomért Egyesület és az IVSZ (Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége) együttműködésével szervezett kétnapos rendezvény a közigazgatás, a civil társadalom, a közgyűjtemények és az infokommunikációs iparág legnagyobb találkozója, melyen idén több mint 1100 regisztrált résztvevő és 110 előadó kezdte meg munkáját a Parlamentben. A program fókuszában az oktatás, a digitális írástudás fejlesztése, az állami elektronikus szolgáltatásokkal kapcsolatos növekvő elvárások, valamint az informatika, mint a társadalmi felzárkózás és a gazdaságfejlesztés eszköze álltak.

Az idei Információs TársadalomParlamentje az első olyan alkalom, amikor az újraalakított kormány képviselői ismertethetik elképzeléseiket a kormányzati végrehajtás és az uniós források elosztása tekintetében.

Laufer Tamás, az IVSZ elnöke az Információs Társadalom Parlamentje rendezvényen meghirdette a Nemzeti Összefogás a Digitális Munkahelyekért Programot. Előadásában részletezte, hogy ha valaki nem rendelkezik a digitális eszközök használatának készségével, nem képes a saját munkáján belül digitális módon gondolkodni, ma már nehezen talál munkát, holnap pedig egyáltalán nem fog.

„A digitális képességek kritikusak a munkaerő piaci problémák a megoldásában, akkor is, ha nem informatikai állásról van szó – arról nem is beszélve, hogy Európában közel félmillió, Magyarországon is több mint 10,000 betöltetlen informatikai munkahely van, és a becslések szerint a következő 4 évben a betöltetlen állások száma megduplázódik. Az egy főre jutó GDP hozzájárulása egy dedikált IKT munkahelynek ma évi 12 millió Ft, ha exportra termel, akkor 20 millió Ft, a nem tudásalapú iparágak átlagos hozzáadott értékénél 4-5-ször magasabb. „

A megoldás: az informatikai oktatás teljes megreformálása. Nem táblázatkezelést, emailezést kell tanítani részletesen, hanem mobil fejlesztést, 3D modellezést vagy játékrobotok programozását. Ez felkelti az érdeklődésüket és interneten megoszthatják tudásukat, tapasztalataikat, evvel is növelve a majdani munkába kerülés esélyeit. Ollé Jánostól (ELTE) megtudtuk, hogy Angliában a mobilra való alkalmazásfejlesztés középiskolai követelmény.

 (Laufer Tamás előadása. forrás: ivsz.hu)

Tari Annamária pszichológus az új generációk szokásairól, tanulási metódusairól beszélt. „Az Ygeneráció könyvespolcok alatt született, de a web2-ben nőtt fel, a Z generáció a web2-ben született, de már a web3-ban (szemantikus web) nőtt fel, az alfa generáció tagjai pedig a digitális bennszülöttek, akik jelenleg még az óvodában csücsülnek, és az életterük a web4, web5 lesz.”. Éppen ezért fontos a tanítás során: a gyorsaság, az azonnali szükséglet kielégítése, illetve a vizualizáció (videók alkalmazásával, készítésével gyorsabban tanulnak). Régebben a lineáris tanulás volt a jellemző, de most a gyerekek emlékezése asszociatív módon működik. Nagymértékben képesek a megosztott figyelemre, több dologgal tudnak egy időben foglalkozni. Ezt használjuk ki! Különben az osztott figyelmüket valami másra fogják fordítani. A közösségi online tér számukra élettér. Ennek megfelelően hatékonyan, érdekesen és interaktív környezetben kell tanítani: audiovizuális mozgásos helyzetben – csoportokban – közösségi részvétellel.

(Digitális bennszülöttek)

Ehhez kapcsolódóan Rab Árpád, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szociológusa kiemelte: a mai fiatalok bármikor utána nézhetnek egy adott évszámnak, eseménynek, de ha hiányzik a lineáris háttértudás: nincs hova beilleszteni, nem tudják elhelyezni a kész információt.  Bevonó oktatásra van szükség, azaz játékosan kell tanítani, (gamification), gyakorlatokkal, bevonni őket alkotóként. Diákok kiszervezése kontrollált körülmények között, visszajelzéssel: dolgozni, tanítani, azaz éles gyakorlatokat teremteni. A közösségi média kihagyhatatlan, de nem az a cél. Szerinte az oktatás jövője a tablet.

„Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a munkavállaló pozitív érzelmekkel megy be dolgozni és élvezi a munkáját; ahol a diák nem lóg el az iskolából és szeret tanulni, ahol az egészséges életmód napjaink szerves része. Ahol a környezet- és energiatudatos gondolkodás alapvető és élvezetes tevékenység; és ahol a digitális eszközök és az információs és kommunikációs technológiák használata egyszerű és természetes.” Ezzel a gondolatmenettel kezdte bemutatkozó előadását Damsa Andrei, a JátékosLét Kutatóközpont vezető kutatója.

 (gamifikáció)

Az előadás felvillantotta a gamification, a játékos társadalom és a játékosság fontosságát a hétköznapi életben. Ebben a folyamatban van egy olyan gamifikációs tudásbázis és módszertani struktúra, mely a tudományos-szakmai minőségre alapozva, komplexen közelíti meg a játékosítás fogalomkörét, illetve felhasználási metodológiáját. Bemutatták az “ArtPlat” okostelefon és web alapú alkalmazást. Az applikáció egy olyan játékosított, oktatás- és képzéstámogató eszköz, mely segít a felhasználóknak, elsősorban a diákoknak és a képzésben résztvevő személyeknek, mellyel nyomon tudják követni saját fejlődésüket, hogy hozzáférhessenek az elsajátított tudásanyaghoz, és mindezt felhasználhassák az élet különböző területein. Zárszóként a Kutatóközpont arra hívta fel a közönség figyelmét, hogy az előadás elején felvázolt pozitív világkép elérhető a játékosítás és a digitális világ által nyújtott lehetőségek integrálásával.

Az internet mint médium elkerülhetetlen és mind látványosabb térhódítása azonban lényegéből fakadóan is valós veszélyeket hordoz – elsősorban a gyerekekre nézve. Hogyan garantálhatjuk, hogy gyermekünk biztonságosan használja a világhálót? – erről beszélt Schiroky Vilmos, a Biztonságos Böngészés Program (BBP) vezetője.
 

„Játékbetegek és gépfüggők” – a médiában évekkel ezelőtt hallatszottak már olyan hangok, melyek a nem megfelelő számítógép-használat veszélyeire hívták fel a figyelmet. A BBP-t civilek hívták életre, hogy megoldást keressenek a problémára.  „Tapasztaltuk saját bőrünkön is, hogy nem tanítottuk meg a gyerekeket arra, hogy hogyan kell viselkedni az internet világában. Ez többnyire azért van így, mert a gyerekek már képzettek informatikailag, mint a szülők vagy a tanárok. Ezért elkészítettük az ajánlásunkat a biztonságosabb internethasználattal kapcsolatban úgy szülőknek, mint a gyerekeknek és a tanároknak.”

Ne aludjunk el! Egy bankkártyát sem adunk a gyerekek kezébe, mert nem tudja megfelelően használni – érvel a BBP vezetője, aki szerint talán egy generációváltásra is szükség lesz ahhoz, hogy a megtanult helyes internethasználat automatikussá váljon. Addig is segítenek a szűrőprogramok – az Európai Parlament 2009-2013-as biztonságosabb internet előirányzata is pontosan ezeken, az elveken alapul. Széleskörű összefogásra van szükség: a szülő, a tanár és mindenki részéről, aki a gyerekekkel egy kicsit is törődni akar. „Ne aludjunk el, és ne higgyük azt, hogy ez a probléma még nincs itt. Nem, ez valós, és nem vezet előre, ha azt gondoljuk, hogy ennek veszélyeivel Magyarországon nem kell számolni” – int Schiroky Vilmos.

Általában az erőszakos vagy szexuális tartalmakat megjelenítő oldalaktól szokták leginkább óvni a gyerekeket, azonban sokkal „ártatlanabbnak” tűnő oldalakon is veszélyeknek vannak kitéve az ifjak, kezdve a társkereső, vagy a közösségi oldalaktól. Az iwiwen például gyakorta a fiatalok kihívó képeket tesznek fel magukról. A szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy az adott képet és a gyakran szintén megadott telefonszámot kimásolni, és azzal visszaélni ma már nem komoly feladat. A másik nagy probléma, hogy boldog-boldogtalant bejelölnek a felelőtlen internethasználók, mert arra törekednek, hogy minél több ismerősük legyen. De ezzel adtunk egy lehetőséget egy idegennek – akiről nem tudjuk, hogy ki és mit akarhat -, hogy elkezdjen velünk szabadon kommunikálni… Az ajánlások között szerepelnek olyan alapdolgok is, mint hogy ne hagyjuk szabadon a gépet, ha be vagyunk jelentkezve. A szülők részére az egyik jó tanács, hogy kommunikáljanak a gyerekkel, alakítsanak ki olyan viszonyt, hogy ők is tudják: ha bármi történik az interneten velük, akkor nyugodtan forduljanak a szülőhöz. Ehhez csak annyi kell, hogy lássák a gyerekek, hogy a szülők igenis hajlandók odafigyelni rájuk.

A BBP honlapjáról letölthetők szóróanyagok, sőt, az otthoni felhasználóknak ingyenes a szintén letölthető szűrőszoftver használata, mely megvédi a gyerekeket a nemkívánatos tartalmaktól. Sok segédanyag is található az oldalon, például videó formájában eligazítást adnak a telepítéshez és a beállításokhoz.

A szűrőprogramnak három modulja van. Az egyik arra figyel, hogy milyen programokat lehet elindítani a gépen. A program készítői törekedtek arra, hogy minimális informatikai tudással be lehessen állítani például azt, hogy a gyerek mettől meddig milyen programot használhat, vagy mettől meddig internetezhet. A másik fontos modul a hálózatszűrő, amely akár IP- vagy URL-címek alapján is szelektál, de keresőszavakkal is, ez utóbbi esetben van is egy alapbeállítás a szoftverhez. Ez a modul például a chat-beszélgetések közben is beavatkozik, ha a szavak alapján azt észleli, hogy nem jó irányba halad a beszélgetés: először figyelmeztet, a következőnél pedig letiltja a csevegést. A harmadik az oktató modul – amelyet egyelőre nem aktiváltak, de képesek a meglévő példányok használni – automatikusan három kérdést tenne fel a gyereknek mielőtt be akar lépni az internetre – ezeket az egyszervolt.hu – val egyeztetve alakították ki. Ha a gyerek tud válaszolni, akkor bejut, ha nem, akkor olyan oldalra irányítja a rendszer, ahol el tudja olvasni a biztonságos böngészéssel kapcsolatos ajánlásokat.. „Kaptunk olyan reakciót is, hogy előbb vagy utóbb úgyis megtanulják majd a gyerekek azt az összes mintegy negyven előforduló kérdést. Erre azt válaszoltam, hogy pontosan ez a cél…” – mondja a BBP vezetője.

Ailer Piroska, a Kecskeméti Főiskola rektora: Működő duális képzés Magyarországon című előadásában a kecskeméti modellről számolt be. Mint mondta: a vállalatok nélkül semmit sem lehet kezdeni, az intézménynek és a vállalatnak 50-50 százalékban kell együttműködnie. „A vállalat biztosítja a gyakorlati részt, ők választják ki a hallgatókat, akikkel együtt szeretnének dolgozni, és még fizetést is biztosítanak. Az intézmény emellett az elméleti tudást adja 12 héten keresztül. A hallgatók cserébe vállalják, hogy hét félév alatt befejezik a BSc-képzést” – magyarázta a rektor. Ezáltal a fiatalok motiváltak, hiszen jövedelmet kapnak, és karrierlehetőség, életpálya áll előttük. A képzésről a rektor elmondta: a kecskeméti modell 2012 szeptemberében, akkor huszonöten kezdték el, akiknek mára 20 százalékkal jobbak az átlageredményei, mint a képzésben nem részt vevő hallgatóké, sokat közülük fel is vesznek az adott vállalathoz, vagy behívják más helyekre, mivel komplex elméleti-gyakorlati tudással-tapasztalattal rendelkeznek.

„Tíz év múlva nem lesz olyan szakma, amihez ne lenne szükség digitális tudásra. A szülők és pedagógusok, akik elzárják most gyerekeiket a digitális eszközöktől, létrehozzák a tíz évvel későbbi munkanélkülieket, akik évekig küzdenek majd egy-egy pozícióért." Laufer Tamás

A nyomtatásban megjelenő tartalmak folyamatosan csökkennek. Legjobban nyomon követhető ez az újságírás területén. Inkább online felületeken olvasnak ma már. A New York Times tanulmánya szerint vége lesz a lapnak, így kattintás alapú nézettségre kell átállni. Ezen sajtóorgánum másik felmérése szerint a kinyomtatott lapot olvasva jobban emlékszünk a hírekre, mintha ugyanezt a tartalmat online felületen olvasnánk. A KSH felmérése szerint is évről évre csökken a kiadott sajtó mennyisége. A szórakoztatás felé megy el az újságírás is: a bloggerek átvehetik ezt a szerepet.

Kulcsfogalmak összefoglalva: informatika minden területen, digitális írástudás, gamification az oktatásban és a munkában, biztonságos szűrőprogramok a gyerekek védelmében, duális képzés- szakmai gyakorlat már a felsőoktatás ideje alatt, digitális tartalmak.

Amit hiányoltam: rengeteg szó esett a digitális írástudásról, informatikai fejlesztésekről, területi, képzési, kormányzati szinten, de a minőségi tartalmak eléréséről, az értékes információról, ezek megszűréséről semmi. Továbbá, hogy a gyerekek, illetve felnőttek képzése során tudatos felhasználóként értékes új tartalmak létrehozása. Erről már nem esett szó, ami pedig a könyvtárak keretében óriási lehetőség lenne. Erről a felsőoktatás se beszél, a könyvtárak, kulturális intézmények, közgyűjtemények képviselői közül igen kevesen képviseltették magukat.

2014. július 8.

Dienes Éva

(forrás: PR Herald)