 |
| forrás: pim.hu |
Bánki
Zsolt, a könyvtári osztály vezetője múltidézéssel kezdte az intézmény
bemutatását.
A PIM-nek
helyet adó Károlyi-palota eredeti
épülete a török kiűzése után, a 17. század végén épült. Kezdetben egyházi
főméltóságok tulajdonában volt, 1768-ban vásárolta meg a Károlyi család. A
mostani klasszicista épület kialakítása gróf
Károlyi György (Széchenyi és Wesselényi barátja) nevéhez fűződik, aki
bővítette és a reformkori Pest egyik legelegánsabb palotájává emelte. A szép fabútoros,
galériás, erkélyével a Károlyi-kertre néző könyvtárterem is neki köszönhető,
ami nagyjából változatlanul megmaradt, és jelenleg a kézikönyvtárnak ad helyet
(olvasóterem, számítógépes kutatóhely).
A régi könyvtár
után bejárhattuk a palota többi részét is. A közelmúltban felújított,
kifinomult klasszicista stílusú
termek és szalonok hangulatából Eszter korábban küldött fotói adnak ízelítőt.
Itt is van
impozáns, üvegtetős díszlépcsőház, gyönyörű aranyozott keretes tükrök a
díszteremben, fényűző csillárok, nekik is van eredeti Lotz Károly-képük, csak
nem az igazgatóságon eldugva (mint nálunk), hanem mennyezeti festményként
(igaz, ez már a Károlyiak után került a palotába), nem is beszélve a
légbefúvásos fűtőrendszerről, ami még régebbi, mint a mienk, és a Károlyi
család modern szellemiségéről árulkodik.
Mivel a
Wenckheim-palotát érintő minden párhuzamra árgus szemekkel vadásztunk, a
családfában szereplő Károlyi Geraldine, később gr. Pálffy Pálné, a
Pálffy-palota építtetője, sem kerülte el a figyelmünket, akiről kiderült, hogy
nem azonos Pálffy Geraldine-nal (az
előbbi, vagyis a mi grófnőnk Károlyi György testvérének a lánya, míg az utóbbi hölgy
Károlyi György fiának, Gyulának a második felesége, azaz Károlyi Mihály
miniszterelnök mostohaanyja).
A palota
történelmi jelentőségét mutatja, hogy több híres személyiség is megfordult itt.
Náluk nemcsak a pletyka szerint, hanem tényleg
megszállt egy időre a Habsburg uralkodó (Mária Terézia), később itt rendezte be
főhadiszállását Jellasics, majd Haynau, sőt a Károlyi-palotában tartóztatták le
Batthyány Lajos miniszterelnököt a szabadságharc leverésekor.
Az
épületet Károlyi György unokája, Károlyi
Mihály egykori miniszterelnök adta el a fővárosnak (miután majdnem
lebontotta). 30 éven át a Fővárosi Képtár működött itt, majd megkapta a palotát
a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet 1954-ben hoztak létre. (A Károlyi család számára
az 1990-es évekig fenntartottak néhány helyiséget a palotában.)
Bár ezen a
látogatáson némileg nagyobb teret kapott a Károlyi-palota bemutatása, mint a
PIM, többé-kevésbé a könyvtár és a kézirattár munkájával is megismerkedhettünk.
A
könyvtári terekből a szép olvasótermen kívül futólag láthattunk néhány irodát,
és megemlítette a vezető a 600 nm-es tömörraktárat, ami az udvar alatt kapott
helyet.
A PIM könyvtára egyrészt magyar irodalomtörténeti
szakkönyvtár, és mint ilyen, elsősorban a kutatást szolgálja. Fő gyűjtőköre időben
a 19. század közepétől a kortárs irodalomig terjed. Másrészt a könyvtár szerves
része a múzeumnak, a könyveket is „múzeumi tárgyként” kezeli és dolgozza fel, természetesen
fontos feladata a PIM irodalmi kiállításainak kiszolgálása.
Az
állomány alapja az intézmény jogelődjeként említett Petőfi Ház anyaga (a
költővel kapcsolatos emlékek gyűjtésére alakult egykor), amibe a
Jókai-hagyatékot is integrálták. Petőfi és Jókai örökségén kívül számos író,
költő és irodalomtudós könyvtára a PIM birtokába került. Az írói könyvtárak
mellett jelentős állományrészt képeznek az első kiadások és a magyar
irodalmi emigráció kiadványai, könyvgyűjteményei.
Többnyire
ajándékként (az író vagy az örökösök adományaként) jutnak egy-egy hagyaték
birtokába, de vásárolnak is muzeális dokumentumokat. Mostanra közel félmilliós
állománnyal dicsekedhet a könyvtár.
A
feldolgozó munka a speciális könyvtári (múzeumi) feladatkörnek megfelelően
zajlik. Minden beszerzésről lista készül, de a regisztrációt követően csak az
egyedi, muzeális értékű (dedikációkat, lapszéli jegyzeteket, ex libriseket
tartalmazó) kiadványokat dolgozzák fel részletesen: a szokásos bibliográfiai
adatokon kívül idézik az autográf bejegyzéseket, leírják a dokumentum állapotát
(foltos, fakult, hol van rajta szakadás stb.), ismertetik a bibliofil
jellegzetességeket, illusztrációkat, és a borító képét is a leíráshoz
kapcsolják (beszkennelik).
A
könyvtári munkafolyamat a 2000-es évek elejétől a HunTéka integrált rendszer
segítségével zajlik, ez biztosítja a különféle gyűjtemények (könyvek,
kéziratok, audiovizuális dokumentumok, műtárgyak stb.) közös keresőfelületen
történő megjelenítését.
A Kézirattár munkáját Komáromi Csaba
főosztályvezető mutatta be röviden.
Az OSZK és
az MTA könyvtára mellett itt van a legjelentősebb magyar kéziratgyűjtemény. Három
nagy önálló állományrésze (különgyűjteménye) van: a Petőfi-, az Ady- és a
József Attila-hagyaték, melyeket teljes egészében digitalizáltak is. Ezen kívül
a „vegyes anyag” is komoly kézirategyütteseket foglal magába, köztük Jókai Mór,
Móricz Zsigmond vagy Szentkuthy Miklós hagyatékát. Több irodalmi társaság,
intézmény pl. a Nyugat, az Erdélyi Helikon, valamint emigrációs
kéziratgyűjtemények anyagát is a PIM gondozza. Néhány írói hagyatékot letétként
őriznek (pl. Márai-kéziratok), ezek csak külön engedéllyel kutathatók.
Ahogy mi
magunk is láthattuk, a beérkezett dokumentumokat először csoportokba rendezik: levelekre,
művekre és személyi dokumentumokra (igazolványok, szerződések
stb.) osztják szét, majd a leveleket részletesen is feldolgozzák. A feldolgozás
tartalmi feltárást is jelent: a kéziratokban szereplő neveket, címeket tárgyszóként
teszik visszakereshetővé, és rövid tartalmi kivonatot, annotációt is készítenek
a fontosabb dokumentumokról.
Végül az
előadónk kitért arra is, mekkora gondot jelent manapság a virtuális térben
zajló kommunikáció, e-mailezés, blogolás, amely az írók körében is kizárólagossá
válik, lehetetlenné téve az irodalomtörténeti jelentőségű eszmecserék megőrzését,
utólagos kutatását.
Csopaki Orsolya
