Qulto Éves Szakmai Nap

2020. január 29.-én rendezték meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a Qulto az idei szakma napját. 

Pancza János, Monguz Kft. igazgatójának köszöntője után Kovácsné Koreny Ágnes, a FSZEK főigazgató-helyettese elmondta, hogy két oka van annak, hogy a FSZEK részéről nincs előadó a mai konferencián. Részben azért, mert  az elmúlt egy évben a FSZEK olyan kényelmi szolgáltatások stabilizálására koncentrált, mint a távfizetés és az e-mail szolgáltatások. Másrészt azért, mert 2019 év végétől az Informatika Osztálynak új vezetője van. A FSZEK új lendülettel gondolja át informatikai szolgáltatásait, és bízik abban, hogy a következő évi QULTO konferencián a könyvtár már be tud számolni az elért eredményekről.

1.előadás: Qulto beszámoló: szervezeti változások, új kollégák, ügyfelek, projektek, partnerek, eredmények, célok

Czoboly Miklós (ügyvezető; projekt, előadás, ügyfélkapcsolat) 

beszélt a közelmúltban történt változásokról. 

A fenntarthatóság miatt muszáj volt áremelést végrehajtani, amit a partnerek elfogadtak. Nagyobb hangsúlyt fektetnek a teljesítménymérésre: ez a fejlesztés, support. Létrejött egy új pozíció, ez az operatív igazgató. A külföldi és belföldi partnerek szétválasztása megszűnt. Termékfelelősök kerültek kijelölésre: termék-stratégia, projekt alapú működés, tervezett és rendszeres frissítések bevezetése. A létszám: 40 fő + 30 fő a partnereknél, azaz összesen 70 fő. Megtörtént a partnerek bevonása a termékfejlesztésbe.

A következő fejlesztések valósultak meg: a Qulto komponensek, Qulto 2 komponensek, azaz a Szemantikus katalógus (recatalog), a Qulto Mobil, a Qulto Digitize, és a KDS  (Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia) csomag - Városfoglaló.

Termékmátrix.

Kármán László (ügyvezető, pénzügy, adminisztráció)

A Qulto alapelve, hogy a jó partneri viszonyhoz kell a szabályozottság és a fegyelmezettség.

Ismertette a projekteket. Ezek 

-       Méliusz Juhász Péter Könyvtár - konténerkönyvtár

-       Magyar Nemzeti Levéltár - eLevéltár2

-       Digitális bölcsészeti megoldások

-       ELMS plágiumkereső - Qulto SimilR

-       OMMIK Spectrum Portál

-       Bács-Kiskun hazavár! - mobil alkalmazás

-       Balatoni Múzeum - Szelfi App Mobil alkalmazás

Pancza János

Vannak a régi (közgyűjteményi) és az új (turisztika) ügyfélkörök. Külföldi partnerek vannak a Romániában, Lengyelországban és Törökországban.

A törökországi példa a Sayisal Kitap portál, amely szépirodalmi és művészetekkel foglalkozó e-könyveket tartalmaz. Ezek részben előfizetéses, részben open access modell alapján elérhető dokumentumok.

2.előadás: Jelentés a gépházból: támogatás, üzemeltetés, felhő áttérések tapasztalatai

Lengyel Mónika - osztályvezető (Monguz Kft.)

Néhány eredményről, számokban:

2019-ben 20 migráció. Ebből 13 múzeumi, 7 könyvtári. 17 Magyarországon történt, 3 határon túl. Mindez összesen 725.000 bibliográfiai tételt vagy múzeumi leltári tételt jelent.

Beszámoló a termékfejlesztésekről.

CORVINA IKR

-       C helyett JAVA alap. (fejlődés záloga)

-       Multi-Tenant alapú szerver

-       2020-tól negyedéves verzióváltás a cél.

HUNTÉKA

-       2.0 verzió működési problémáinak megoldása.

Két új nagy partner csatlakozott a Qulto-hoz, a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár és a Szentes Városi Könyvtár

Kitűzött cél a felhő alapú szolgáltatások előtérbe helyezése. A felhő alapú szolgáltatás jellemzője például az, hogy zöldbarát, hiszen nem kell intézményenként külön szervert működtetni ez energia és gép megtakarítással jár. Valamint az, hogy nyári zárva tartás alatt a könyvtárépület teljesen lezárható, áramtalanítható., Illetve az adatbiztonság megoldott. és a frissítés egyszerűbb, nem kell a partnerintézmények rendszergazdáival egyeztetni.

3.előadás: Új mobil könyvtári szolgáltatás: a konténerkönyvtár

Dr. Kovács Béla Lóránt igazgató és Vranyecz Tünde igazgató-helyettes (Méliusz Juhász Péter Könyvtár)

A TOP 6.9.2 pályázat keretein belül valósul meg, konzorciumi partnerségben a Debreceni Művelődési Központtal.

A konténerkönyvtár kialakításánál az alábbi szempontok kerültek előtérbe: az innováció, a mobilitás és a  variabilitás

Fontos, hogy a konténerkönyvtár megjelenésében “trendi”, környezettudatos - zöld,  és a debreceni célterületek között mozgatható legyen, valamint  reaktív belső térrel rendelkezzen, illetve a berendezése átalakítható (többfunkciós bútorelemek, lenyitható asztalok, a szállítás alatt lezárható polcok a rajtuk lévő tárgyak sértetlensége miatt) legyen.

Ez a projekt kiegészítő szolgáltatás, nem a könyvtárat kívánja kiváltani.

Az egyik fő cél az, hogy a könyvtári szolgáltatást olyan rendezvényekre vigyék ki, ahol nagy tömegek mozognak.

4.előadás: Qulto a zsebben: Qulto Mobil

Pancza János - igazgató (Monguz Kft.)

A Qulto mobil egyenlő olvasójegy a mobiltelefonon. Ez egy olyan applikáció, amely több katalógusban keres szűrési funkciókkal, amely hosszabbítással és előjegyzés funkcióval rendelkezik és amellyel  lehetőség nyílik egy katalógusban szereplő irodalmi-tudományos mű közösségi oldalon történő megosztására, ajánlására: “Ezt olvastam, ajánlom!”.

Fejlesztési irányok az online fizetés, az online kölcsönzés és a könyvtáron belüli navigáció, “GPS”, ami elvezet a könyvhöz a polcok között

5.előadás: Új fejlesztések a szemantikus katalógus irányába: Qulto2 Recatalog

Fülöp Endre - business analyst (Monguz Kft.)

Az előadó az OPAC3 felületét mutatta be, néhány példával szemléltetve a megjelenést és a háttérben folyó munkát.

Jellemzője, hogy  a szemantikus katalógus adott szerzőre keresve megjelenítheti a szerző fényképét, összefoglalást közöl az életrajzáról, műveinek listázása mellett, hogy a képernyő bal oldalán a nemzetközi tudományos adatbázisokéhoz hasonló szűkítési lehetőségeket találhatunk, hogy a rendszer egy képernyőn tudja listázni az adott mű összes verzióját, feldolgozását, fordítását, kiadását, stb.

A szemantikus katalógus építését illetően kezdetben kézzel készült, SQL select-ek és scriptek alapján. A fejlesztési irány a formalizálás, automatizálás, azaz a szabályszerűségek beépítése a működésbe, algoritmusok segítségével. Eddig kb. 30 ilyen szabályt definiáltak.

Itt olvasható az előadó 2018-as tanulmánya a TMT-ben a szemantikus webről és itt látható  a 2019-es előadása a témában a Networkshop konferencián.

6.előadás: A szöveghasonlóság-elemzés és felhasználási lehetőségei a plágiumkeresésben és a digitális bölcsészetben

Dr. Kiss Tamás - projektmenedzser (Monguz Kft.)

A szöveghasonlóság-keresés legfőbb felhasználási területe a plágiumkeresés. A fejlesztés alatt álló szoftver neve: Qulto SimilR

A szoftver két szöveg közötti hasonlóságot vizsgálja. A szoftver hátránya, hogy becsapható: a ragok, toldalékok, megváltoztatása esetén nem biztos, hogy felismeri a hasonlóságot, de vannak már erre vonatkozó fejlesztési irányok, vagyis hatékonysága folyamatosan nő.

Megjegyzendő, hogy a magyar nyelv esetében a becsaphatóság a nyelv bonyolult nyelvtani összetétele miatt magas, de a szoftver egyébként nyelvfüggetlen.

Az algoritmus a szöveget egységekre bontja, és a különböző egységek között keresi a hasonlóságokat.

7.előadás: KDS eredmények és tervek a múzeumi ágazatban

Sz. Fejes Ildikó - főosztályvezető (MNM - OMMIK)

KDS, azaz Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia

Fehér Könyv - EMMI

Nemzeti Adattár Projekt

A NAP a digitalizálási tevékenységet egy többszintű rendszerben foglalja össze, ágazati aggregátorok segítségével. A könyvtárak munkáját az Országos Széchényi Könyvtár, a múzeumokét a Magyar Nemzeti Múzeum, a levéltárakét pedig a Magyar Nemzeti Levéltár irányítja.

A KDS mintaprojektje a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum közös munkája, mely során egy mozgó labor segítségével történik a műtárgyak digitalizálása.

Cél a meglévő adatok kiegészítése, feldolgozása és új tartalmak csatolása is.

A következő szempontokat kell figyelembe venni:

-       Élményszerű szolgáltatások.

-       Műtárgyak kontextusban történő értelmezése, vagyis a műtárgy legérdekesebb jellemzőinek megosztása a közönséggel.

-       KÉK - Könnyen Érthető Kommunikáció. Közérthető, minél egyszerűbb megfogalmazás, vagyis a leírás ne csak a bemutatott műtárgy tematikus szakértőinek, hanem a hétköznapi embereknek is érthető, feldolgozható legyen.

-       “Múzeumok a méltányos oktatásért” - Hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók, SNI (speciális nevelési igényű) tanulók és fogyatékkal élő emberek múzeumi élményszerzésének elősegítése. Kulcsfogalom: infokommunikációs akadálymentesség.

Az egyik legjelentősebb projekt a MuseuMap, amely az Europeana elismert aggregátora. Itt olvasható a leírás a projektről.

A délután folyamán az előadások során bemutatott szoftvereket, szolgáltatásokat ismerhették meg és próbálhatták ki az érdeklődők.

-       Digitális bölcsészet és plágiumkereső - Dr. Kiss Tamás, Kanász-Nagy Zoltán

-       Kulturális turizmus, helytörténet, attrakciófejlesztés - Simon András, Sass-Nagy Julianna, Deák Gábor

-       Könyvtár-support - Lengyel Móni, Mátyás Melinda

-       Múzeum-support - Tóth Kornél, Tóth Hajnalka

-       Qulto Mobil - Pancza János, Erdős Zoltán
Az alkalmazás kipróbálható volt érintőképernyős eszközön.

-       Qulto2 Recatalog - Fülöp Endre

-       RFID megoldások - Udvardy-Nagy István (SmartFreq Kft.)
Újdonság: helyben használt dokumentumok regisztrációja a könyvkocsi mögött elhelyezett RFID készülékkel. Könyvvisszavevő könyvespolc, akár

-       NoTorrent/Opusnet - Németh Rita (Magyar Books in Print Kft.)

Bedekovits Tamás

(forrás: https://www.facebook.com/qultoeu/)

Látogatás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

forrás: pim.hu 

2016. július 11-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban tettünk látogatást, ahol a könyvtár és a kézirattár vezetői kalauzoltak minket.

Bánki Zsolt, a könyvtári osztály vezetője múltidézéssel kezdte az intézmény bemutatását.

A PIM-nek helyet adó Károlyi-palota eredeti épülete a török kiűzése után, a 17. század végén épült. Kezdetben egyházi főméltóságok tulajdonában volt, 1768-ban vásárolta meg a Károlyi család. A mostani klasszicista épület kialakítása gróf Károlyi György (Széchenyi és Wesselényi barátja) nevéhez fűződik, aki bővítette és a reformkori Pest egyik legelegánsabb palotájává emelte. A szép fabútoros, galériás, erkélyével a Károlyi-kertre néző könyvtárterem is neki köszönhető, ami nagyjából változatlanul megmaradt, és jelenleg a kézikönyvtárnak ad helyet (olvasóterem, számítógépes kutatóhely).

A régi könyvtár után bejárhattuk a palota többi részét is. A közelmúltban felújított, kifinomult klasszicista stílusú termek és szalonok hangulatából Eszter korábban küldött fotói adnak ízelítőt.

Itt is van impozáns, üvegtetős díszlépcsőház, gyönyörű aranyozott keretes tükrök a díszteremben, fényűző csillárok, nekik is van eredeti Lotz Károly-képük, csak nem az igazgatóságon eldugva (mint nálunk), hanem mennyezeti festményként (igaz, ez már a Károlyiak után került a palotába), nem is beszélve a légbefúvásos fűtőrendszerről, ami még régebbi, mint a mienk, és a Károlyi család modern szellemiségéről árulkodik.

Mivel a Wenckheim-palotát érintő minden párhuzamra árgus szemekkel vadásztunk, a családfában szereplő Károlyi Geraldine, később gr. Pálffy Pálné, a Pálffy-palota építtetője, sem kerülte el a figyelmünket, akiről kiderült, hogy nem azonos Pálffy Geraldine-nal (az előbbi, vagyis a mi grófnőnk Károlyi György testvérének a lánya, míg az utóbbi hölgy Károlyi György fiának, Gyulának a második felesége, azaz Károlyi Mihály miniszterelnök mostohaanyja).

A palota történelmi jelentőségét mutatja, hogy több híres személyiség is megfordult itt. Náluk nemcsak a pletyka szerint, hanem tényleg megszállt egy időre a Habsburg uralkodó (Mária Terézia), később itt rendezte be főhadiszállását Jellasics, majd Haynau, sőt a Károlyi-palotában tartóztatták le Batthyány Lajos miniszterelnököt a szabadságharc leverésekor.

Az épületet Károlyi György unokája, Károlyi Mihály egykori miniszterelnök adta el a fővárosnak (miután majdnem lebontotta). 30 éven át a Fővárosi Képtár működött itt, majd megkapta a palotát a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet 1954-ben hoztak létre. (A Károlyi család számára az 1990-es évekig fenntartottak néhány helyiséget a palotában.)

Bár ezen a látogatáson némileg nagyobb teret kapott a Károlyi-palota bemutatása, mint a PIM, többé-kevésbé a könyvtár és a kézirattár munkájával is megismerkedhettünk.

A könyvtári terekből a szép olvasótermen kívül futólag láthattunk néhány irodát, és megemlítette a vezető a 600 nm-es tömörraktárat, ami az udvar alatt kapott helyet.

A PIM könyvtára egyrészt magyar irodalomtörténeti szakkönyvtár, és mint ilyen, elsősorban a kutatást szolgálja. Fő gyűjtőköre időben a 19. század közepétől a kortárs irodalomig terjed. Másrészt a könyvtár szerves része a múzeumnak, a könyveket is „múzeumi tárgyként” kezeli és dolgozza fel, természetesen fontos feladata a PIM irodalmi kiállításainak kiszolgálása.

Az állomány alapja az intézmény jogelődjeként említett Petőfi Ház anyaga (a költővel kapcsolatos emlékek gyűjtésére alakult egykor), amibe a Jókai-hagyatékot is integrálták. Petőfi és Jókai örökségén kívül számos író, költő és irodalomtudós könyvtára a PIM birtokába került. Az írói könyvtárak mellett jelentős állományrészt képeznek az első kiadások és a magyar irodalmi emigráció kiadványai, könyvgyűjteményei.

Többnyire ajándékként (az író vagy az örökösök adományaként) jutnak egy-egy hagyaték birtokába, de vásárolnak is muzeális dokumentumokat. Mostanra közel félmilliós állománnyal dicsekedhet a könyvtár.

A feldolgozó munka a speciális könyvtári (múzeumi) feladatkörnek megfelelően zajlik. Minden beszerzésről lista készül, de a regisztrációt követően csak az egyedi, muzeális értékű (dedikációkat, lapszéli jegyzeteket, ex libriseket tartalmazó) kiadványokat dolgozzák fel részletesen: a szokásos bibliográfiai adatokon kívül idézik az autográf bejegyzéseket, leírják a dokumentum állapotát (foltos, fakult, hol van rajta szakadás stb.), ismertetik a bibliofil jellegzetességeket, illusztrációkat, és a borító képét is a leíráshoz kapcsolják (beszkennelik).

A könyvtári munkafolyamat a 2000-es évek elejétől a HunTéka integrált rendszer segítségével zajlik, ez biztosítja a különféle gyűjtemények (könyvek, kéziratok, audiovizuális dokumentumok, műtárgyak stb.) közös keresőfelületen történő megjelenítését.

A Kézirattár munkáját Komáromi Csaba főosztályvezető mutatta be röviden.

Az OSZK és az MTA könyvtára mellett itt van a legjelentősebb magyar kéziratgyűjtemény. Három nagy önálló állományrésze (különgyűjteménye) van: a Petőfi-, az Ady- és a József Attila-hagyaték, melyeket teljes egészében digitalizáltak is. Ezen kívül a „vegyes anyag” is komoly kézirategyütteseket foglal magába, köztük Jókai Mór, Móricz Zsigmond vagy Szentkuthy Miklós hagyatékát. Több irodalmi társaság, intézmény pl. a Nyugat, az Erdélyi Helikon, valamint emigrációs kéziratgyűjtemények anyagát is a PIM gondozza. Néhány írói hagyatékot letétként őriznek (pl. Márai-kéziratok), ezek csak külön engedéllyel kutathatók.

Ahogy mi magunk is láthattuk, a beérkezett dokumentumokat először csoportokba rendezik: levelekre, művekre és személyi dokumentumokra (igazolványok, szerződések stb.) osztják szét, majd a leveleket részletesen is feldolgozzák. A feldolgozás tartalmi feltárást is jelent: a kéziratokban szereplő neveket, címeket tárgyszóként teszik visszakereshetővé, és rövid tartalmi kivonatot, annotációt is készítenek a fontosabb dokumentumokról.

Végül az előadónk kitért arra is, mekkora gondot jelent manapság a virtuális térben zajló kommunikáció, e-mailezés, blogolás, amely az írók körében is kizárólagossá válik, lehetetlenné téve az irodalomtörténeti jelentőségű eszmecserék megőrzését, utólagos kutatását.

Csopaki Orsolya

Óbudai életképek könyvtárral, múzeummal, panellal, avagy Szindbád kalandos utazásai a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

Immár szokásos nyári könyvtártúránk következő, idén utolsó állomása, amolyan ráadásként, különlegességként, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari MúzeumKönyvtára volt Óbudán. Aki kedveli, értékeli, és észre is veszi egy lüktető, porosodó nagyváros áttüremkedő építészettörténeti rétegeit, a városi tér mikro-identitásait, mikroklímáját a panelek és az irodaházak rengetegében, annak Óbudán ideális hely a fák között megbúvó Korona tér, melyhez hasonló békebeli, nyárspolgári hangulatot áraszt az Árpád híd jobb lehajtója mögött található, a FSZEK itteni tagkönyvtára miatt is talán jobban ismert Fő tér építészeti stílusa. Akinek tehát van érzéke a városépítészet finom történelmi kontrasztjaihoz, „rezervátumaihoz”, annak mindenképpen eszébe juthat Szenes Iván dalszövege a Három tavasz c. operettből: „Jöjjön ki Óbudára, Egy jó túrós csuszára, A kerthelyiségben sramli szól, És ott lehet csak inni jól.” Mi, ez esetben, csak könyvtárat látogatni voltunk. Nem messze innét egy még régebbi kor, a római építészet megmaradt emlékeivel találkozhat az aluljáróban a városnéző. És valóban, még ma is alapvetően igaz az operettlibrettó által sugallt életkép: a Kiskorona és Mókus utcák által határolt Korona téren található múzeumot egyik oldalról a Mókus sörkert, a másikról a Kiskorona utcai panel sorház, valamint a tér másik oldaláról az Óbudai Társaskör határolja. Ezen az osztatlan közös földtulajdonon elhelyezkedő épületek, (Korona tér 1-1.) egyik házrészében, a Krúdy házban kapott otthont 2012-ben a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, miután az 1966-ban létrejött-a világon máig egyedülálló-országos gyűjtőkörű intézmény, először a budai várból 2006-ban elköltözött az V. kerületi volt Külkereskedelmi Bank épületébe, majd onnan a jelenlegi helyére telepítették. Nem lennénk túlzottan igazságtalanok azonban, ha az intézményre elsősorban a múzeumontológia stigmáit akasztanánk rá elsődleges tárgyszóként, hiszen a műintézmény, ahogy a neve is mutatja, elsősorban múzeum. (Nem úgy, mint az Országos Pedagógiai Könyvtár ésMúzeum, ahol már az elnevezésben is megelőzi, dominálja az intézményt a könyvtár, melyet két éve látogattunk meg.) Rövid metrózás és 1-es villamosozás után azonban nemcsak várostörténeti, boldog békeidőbeli entitások bontakoznak ki előttünk, hanem a közgyűjtemények egyívású szakmai múltja is „kísért” bennünket, a szónak abban a kifejezetten pozitív értelmében, hogy könyvtár, múzeum, levéltár absztrakt egysége hogyan manifesztálódik, miképpen megy át egymásba, szinte észrevétlenül. Így erről az utunkról nemcsak könyvtári vonatkozásokban kell írnom, hanem a teljes intézmény funkcionális egységeként kell tekintenünk az egyes „részlegekre”. Kifejezetten szép, kulturált, zegzugos, részben befedve modernizált, (l. FSZEK átrium), kétszintes, barokk „udvarház”, „manzárd” tetőtérrel bontakozik ki előttünk, amelyben még jelenleg is folynak felújító, átalakító munkálatok, többek között egy kiállító terem építkezésének zaja lengi be a házat. Viszonylag kisebb méretű, könnyen áttekinthető termek adnak otthont az állandó, illetve időszaki kiállításoknak, a színházteremnek, a foglalkoztató szobának és a szintén állandó kiállításként a házban található, Krúdy utolsó lakásában az író éltéből felvillantott pillanatokat, idézeteket bemutató irodalmi szobának. A múzeum tehát, Krúdy emlékét ápolva, egy „gyűjtőkörén túlmutató” kiállításnak is helyet ad, tisztelegve a szegénységben elhunyt író gazdag életműve előtt. Könnyen megállapítást nyer a nem túl elhamarkodottan meghozott ítélet, így első, felületes áttekintésre is, hogy egy komoly és „elit”, közvetlenül a kulturális államtitkársághoz tartozó, speciális gyűjteményű, „rétegérdeklődést” kiszolgáló intézmény vendégei vagyunk. Ha azonban továbbgondoljuk a vendéglátás, (turizmus) és a kereskedelem területét, és kultúrtörténeti hatásait, történelmi vonatkozásait, akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ez a múzeum és a könyvtára a régről hagyományozott legendás „magyar vendégszeretet” tárgyi és szellemi emlékeit hivatott gyűjteményezni, archiválni, kiállítani, bemutatni. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert ez könyvtár a fenti témákat elsősorban történeti megközelítésben bocsátja rendelkezésre, így nem kifejezetten a (poszt)modern turizmus iránt érdeklődők és szakdolgozók számára lehet elmélyült szentély.

            A múzeumi funkciók mellett mi azért elsősorban a könyvtárra koncentráltunk, és ezzel is kezdtük a ház bejárását. Jó néha ilyen „speciális” hangulatú kis, múzeumi háttérintézményként, de autonóm „hatáskörökkel” és feladatokkal, (országos szakkönyvtár) is működő könyvtárba ellátogatni, hiszen nemcsak egy nagyváros hangulatos mikroklímája és történelmi múltja „van benn a levegőben”, de a közgyűjteményi szimbiózisból, munkamegosztásból adódó munkahelyi klíma sajátosságai is egy ilyen elhelyezkedésű intézményben. Egyfajta „kettős identitás” jellemezi tehát a múzeum könyvtárát; a múzeumi könyvtárak történeti hátteréből adódóan egyrészt a gyűjteménnyel együtt fejlődő, majd utána, mellette „önállósodó”, felvállalt területek, így például a biztosítási irodalom teljesen autonóm, a múzeumhoz nem köthető gyűjtőköre a könyvtárnak. A könyvtári és múzeumi működés egymáshoz viszonyított arányait, specifikumait és egyben méreteit jellemzi, hogy két könyvtáros kolléga tarja kézben a könyvtári rész feladatait, (míg a múzeumét öt), mely a honlap megfogalmazása szerint, „a múzeum gyűjtőkörének megfelelően feladatunk a kereskedelmi és vendéglátóipari szakirodalom gyűjtése. A két fő terület mellett egy harmadik témakör, a biztosítás forrásainak gyűjtése is megkezdődött. Könyvtárunk nem nyilvános, szakkönyvtári feladatokat ellátó gyűjtemény.”  Az önmeghatározás, küldetés alapján is speciális, a történelmi előzmények adottságai révén részben esetlegesen társított gyűjteménnyel állunk szemben, hiszen egy hagyatéki állomány örökségét felvállalva szolgáltatja a biztosításügy, biztosítási jog, biztosítási magánvállalatok, a társadalombiztosítás történeti anyagait is. A könyvtár nemcsak gyűjteményéből, de a nyilvánosság szempontjából is speciális, hiszen nem nyilvános (köz)gyűjtemény. Jegyezzük meg rögtön azonban, hogy e-mailes, illetve telefonos egyeztetést követően bárki kutathat a könyvtárban. A forgalomra következtetni abból is lehet, de ez egy ilyen speciális könyvtárban természetes, hogy az olvasói autonómia teljesen lekorlátozott, hiszen az állományvédelem technikai nemléte miatt az olvasót egy percre sem hagyhatják egyedül a manzárd jellegű olvasóteremben, ugyanis a könyvek nyitható ajtajú vitrines szekrényekben vannak. Így igazán személyes hangulatú könyvtári órákat tölthet el a használó, s (némi malíciával fogalmazva), biztosak lehetünk benne, hogy (egy) személyre szabott tájékoztatást kap. A helyben használható anyagokról fénymásolat és digitális másolat készíttethető. Internet, Office és nyomtató használható.

            De lássuk csak, honnan indult a „történet”, és nézzük meg, hogy milyen részgyűjteményekből, kik által forrásozódtak a könyvtár alapgyűjteményei! Három személy nevét kell megemlíteni.

1.              Dr. Draveczky Balázs (1938-2003) (az „asztali örömök historikusa”) hagyatékára épült 7000 kötetes Vendéglátóipar-történeti Könyvtár, mely a „magyar gasztronómia múltját őrzi, alapját  szakácskönyvek képzik, elsősorban magyar, valamint német, francia, angol nyelven. A vendéglátóipar és rokon szakmák története mellett többek között kutathatók a cukrászat, borászat, italismeret, idegenforgalom, kávéház- és szállodatörténet, Budapest-történet, gyógyfürdőügy témakörök. A vendéglátáshoz kapcsolódó szépirodalmi, művészettörténeti, természettudományos és közgazdasági kiadványok is a gyűjtemény részét képzik. „

2.      GellériMór (1854-1915) ipartörténeti író, közgazdász, az 1896-os világkiállítás titkára hagyatékára épülő kereskedelem-történeti alapgyűjtemény, mely „8000 kötetes állomány a magyar kereskedelem történetét, valamint a kereskedelemhez kapcsolódó szaktudományok és határtudományok irodalmát gyűjti. Különösen jelentős a 19. század utolsó évtizedeinek kereskedelmi forrongását tükröző könyvtári anyag.” (Műveiből digitalizált változatban néhány elérhető: http://mtdaportal.extra.hu/gelleri_mor.html)

3.      Dr. Deutsh Róbert (1936-2007) biztosítási szakkönyvtár és archívum. A könyvtári gyűjtemény alapját az egykori Állami Biztosító könyvtárának anyaga képzi.

A könyvtár alapgyűjteményét képező hagyatékok felszámolásokból, ajándékozásokból álló, esetleges anyagok. Így nem kevés „határterületi”, levéltári jellegű, kéziratos dokumentum is található az olvasóterem melletti „raktárhelyiségben”, melyek feltárása és digitalizálása jelenleg is folyamatban van. Ezekhez a munkákhoz a könyvtár  „A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program pályázatán 6 837 282 Ft támogatást nyert.” Ez a pályázat segítette a könyvtárat ahhoz is, hogy csatlakozzanak a közös múzeumi katalógushoz, illetve fejlesszék saját online katalógusukat. Itt látható az is, hogy a Huntéka „mindenszavas” keresőfelületét használják.

Az állomány tartalmilag meglehetősen interdiszciplináris, sokrétű, s ez nemcsak az adományozó, alapító atyák gyűjteményeinek sajátosságaiból adódik, de a kereskedelem, vendéglátás, és a természetszerűleg idekapcsolható turizmustörténet is meglehetősen széles kört ölel föl.  Magyarország semelytenyészete 1903-ban 3 kötetben vagy éppen a Gazdasági Pénzügyi és Tőzsdei Kompasz az 1925. évre jól megfér a magyar gasztronómia és vendéglátás jelentősebb történelmi alakjainak máig feldolgozatlan kézirataival, és a múzeumi órákhoz használt kosztümökkel. Ez az a kivételes (és szerencsére csak rövid ideig tartó) élménykomplexum, melyet a bibliopláza könyvtárosa az örökkévalóságba is magával visz. Sajátos, mondhatni dialektikus egységben és kölcsönható átmenetben szemléli a múzeum, a könyvtár, a levéltár e csipetnyi mikrovilágát, miközben nem is hitte volna, hogy a kereskedelem, turizmus és vendéglátás, valamint a biztosításügy „alkalmazott tudománya” mennyire komplex és interdiszciplináris társadalomtudományi jelenségek, mert ne feledjük, hogy nem véletlenül találhatók e témák a 3-as szakban. Nos, ez a könyvtár ennél kissé egyszerűbb elérési útvonalakat használ, már ami a jelzetelést illeti, így néha kifejezetten az volt az érzésünk, hogy egyfajta numerus currens alapú raktári jelzet ötvöződött az egy témában együtt található könyvek „önfeltáró” elrendezésében. Böngészde – asszociálhattunk egy kósza ötlet erejéig, de nem azért jöttünk, hogy műhelytitkokat osszunk meg, hanem hogy ismereteinket gyarapítsuk. Itt aztán nem válnak szét abszolút értelemben se a munkafolyamatok: a levéltári, könyvtári, múzeumi anyagokat is tartalmazó „köztes létű és közgyűjteményi identitású” termek hamisítatlan dexion salgó polcok enteriőrjének zegzugai végén a „feldolgozó osztályra” jutunk. Folyamatos jóérzéssel tölthette el az embert az a szakmai közeg, amely a feladatokhoz komplex módon viszonyul és valósítja meg a közgyűjtemény eszméjét nemcsak a könyvtári munkafolyamatokra, de a teljes intézményre vonatkoztatva is.

Ezek az alapok és szubsztrátumok határozták meg tehát a gyűjtőköri sajátosságokat. Azért van egy jól elkülöníthető „múzeumi negyede” is az épületnek, és ez a nagyobb rész természetesen, ahol az intézmény állandó és időszakos kiállításai tekinthetők meg. Ezekből néhány ízelítőül, hiszen valójában is csak arra maradt időnk, hogy végigszaladjunk a tárlatokon.

Reklámtáblák

Csárdás, polka, zepperli (A vendéglátás és a zene kapcsolatát bemutató „határtörténeti” kiállítás)

Retro csoki: hungarikumnak számító csokik bemutatása. (Kóstolni nem lehet…)

„Én elmentem a vásárba”: vásár, piac sokadalom Pesten a 18-20. századig)

Barrique Art: a hordó, mint műtárgy

„Nekem sohasem volt otthonom”: Krúdy utolsó három évének helyszínéül szolgáló szobákban az író budapesti életének színtereit feldolgozó kiállítás

Nem láttuk, de Gábor Eszter szerint igen érdekes vándorló kiállítás: „A feketeleves - a kávéfőzés története” címmel, mely éppen Keszthelyen a Balatoni Múzeumban van kiállítva.

Az épület kertjét is bejárva alapvetően kedves élményekkel gazdagodhattunk és egészen otthon érezhettük magunkat, amikor a restauráló műhelyben dolgozó kolléga felelevenítette, hogy 1984-ben ő politúrozta a FSZEK Központi Könyvtár olvasótermeiben lévő asztalokat. Távolról megintvén a politúrozott felületre folyadékkal telt flakonokat helyező olvasókat, bemutatta, hogy milyen komoly restaurátori feladat az így hagyott nyomok eltüntetése. Ebben maradva, egyetértve vele, jókedvűen távoztunk az intézményből, megállapítva, hogy ide érdemes lehet még visszajönni családostul is.

Szöveg: Balogh András

Fotók: Gábor Eszter

Források helye: http://www.mkvm.hu/, illetve https://www.facebook.com/mkvmuzeum