Információs Társadalom Parlamentje 2014

Az Informatika a Társadalomért Egyesület és az IVSZ (Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége) együttműködésével szervezett kétnapos rendezvény a közigazgatás, a civil társadalom, a közgyűjtemények és az infokommunikációs iparág legnagyobb találkozója, melyen idén több mint 1100 regisztrált résztvevő és 110 előadó kezdte meg munkáját a Parlamentben. A program fókuszában az oktatás, a digitális írástudás fejlesztése, az állami elektronikus szolgáltatásokkal kapcsolatos növekvő elvárások, valamint az informatika, mint a társadalmi felzárkózás és a gazdaságfejlesztés eszköze álltak.

Az idei Információs TársadalomParlamentje az első olyan alkalom, amikor az újraalakított kormány képviselői ismertethetik elképzeléseiket a kormányzati végrehajtás és az uniós források elosztása tekintetében.

Laufer Tamás, az IVSZ elnöke az Információs Társadalom Parlamentje rendezvényen meghirdette a Nemzeti Összefogás a Digitális Munkahelyekért Programot. Előadásában részletezte, hogy ha valaki nem rendelkezik a digitális eszközök használatának készségével, nem képes a saját munkáján belül digitális módon gondolkodni, ma már nehezen talál munkát, holnap pedig egyáltalán nem fog.

„A digitális képességek kritikusak a munkaerő piaci problémák a megoldásában, akkor is, ha nem informatikai állásról van szó – arról nem is beszélve, hogy Európában közel félmillió, Magyarországon is több mint 10,000 betöltetlen informatikai munkahely van, és a becslések szerint a következő 4 évben a betöltetlen állások száma megduplázódik. Az egy főre jutó GDP hozzájárulása egy dedikált IKT munkahelynek ma évi 12 millió Ft, ha exportra termel, akkor 20 millió Ft, a nem tudásalapú iparágak átlagos hozzáadott értékénél 4-5-ször magasabb. „

A megoldás: az informatikai oktatás teljes megreformálása. Nem táblázatkezelést, emailezést kell tanítani részletesen, hanem mobil fejlesztést, 3D modellezést vagy játékrobotok programozását. Ez felkelti az érdeklődésüket és interneten megoszthatják tudásukat, tapasztalataikat, evvel is növelve a majdani munkába kerülés esélyeit. Ollé Jánostól (ELTE) megtudtuk, hogy Angliában a mobilra való alkalmazásfejlesztés középiskolai követelmény.

 (Laufer Tamás előadása. forrás: ivsz.hu)

Tari Annamária pszichológus az új generációk szokásairól, tanulási metódusairól beszélt. „Az Ygeneráció könyvespolcok alatt született, de a web2-ben nőtt fel, a Z generáció a web2-ben született, de már a web3-ban (szemantikus web) nőtt fel, az alfa generáció tagjai pedig a digitális bennszülöttek, akik jelenleg még az óvodában csücsülnek, és az életterük a web4, web5 lesz.”. Éppen ezért fontos a tanítás során: a gyorsaság, az azonnali szükséglet kielégítése, illetve a vizualizáció (videók alkalmazásával, készítésével gyorsabban tanulnak). Régebben a lineáris tanulás volt a jellemző, de most a gyerekek emlékezése asszociatív módon működik. Nagymértékben képesek a megosztott figyelemre, több dologgal tudnak egy időben foglalkozni. Ezt használjuk ki! Különben az osztott figyelmüket valami másra fogják fordítani. A közösségi online tér számukra élettér. Ennek megfelelően hatékonyan, érdekesen és interaktív környezetben kell tanítani: audiovizuális mozgásos helyzetben – csoportokban – közösségi részvétellel.

(Digitális bennszülöttek)

Ehhez kapcsolódóan Rab Árpád, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szociológusa kiemelte: a mai fiatalok bármikor utána nézhetnek egy adott évszámnak, eseménynek, de ha hiányzik a lineáris háttértudás: nincs hova beilleszteni, nem tudják elhelyezni a kész információt.  Bevonó oktatásra van szükség, azaz játékosan kell tanítani, (gamification), gyakorlatokkal, bevonni őket alkotóként. Diákok kiszervezése kontrollált körülmények között, visszajelzéssel: dolgozni, tanítani, azaz éles gyakorlatokat teremteni. A közösségi média kihagyhatatlan, de nem az a cél. Szerinte az oktatás jövője a tablet.

„Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a munkavállaló pozitív érzelmekkel megy be dolgozni és élvezi a munkáját; ahol a diák nem lóg el az iskolából és szeret tanulni, ahol az egészséges életmód napjaink szerves része. Ahol a környezet- és energiatudatos gondolkodás alapvető és élvezetes tevékenység; és ahol a digitális eszközök és az információs és kommunikációs technológiák használata egyszerű és természetes.” Ezzel a gondolatmenettel kezdte bemutatkozó előadását Damsa Andrei, a JátékosLét Kutatóközpont vezető kutatója.

 (gamifikáció)

Az előadás felvillantotta a gamification, a játékos társadalom és a játékosság fontosságát a hétköznapi életben. Ebben a folyamatban van egy olyan gamifikációs tudásbázis és módszertani struktúra, mely a tudományos-szakmai minőségre alapozva, komplexen közelíti meg a játékosítás fogalomkörét, illetve felhasználási metodológiáját. Bemutatták az “ArtPlat” okostelefon és web alapú alkalmazást. Az applikáció egy olyan játékosított, oktatás- és képzéstámogató eszköz, mely segít a felhasználóknak, elsősorban a diákoknak és a képzésben résztvevő személyeknek, mellyel nyomon tudják követni saját fejlődésüket, hogy hozzáférhessenek az elsajátított tudásanyaghoz, és mindezt felhasználhassák az élet különböző területein. Zárszóként a Kutatóközpont arra hívta fel a közönség figyelmét, hogy az előadás elején felvázolt pozitív világkép elérhető a játékosítás és a digitális világ által nyújtott lehetőségek integrálásával.

Az internet mint médium elkerülhetetlen és mind látványosabb térhódítása azonban lényegéből fakadóan is valós veszélyeket hordoz – elsősorban a gyerekekre nézve. Hogyan garantálhatjuk, hogy gyermekünk biztonságosan használja a világhálót? – erről beszélt Schiroky Vilmos, a Biztonságos Böngészés Program (BBP) vezetője.
 

„Játékbetegek és gépfüggők” – a médiában évekkel ezelőtt hallatszottak már olyan hangok, melyek a nem megfelelő számítógép-használat veszélyeire hívták fel a figyelmet. A BBP-t civilek hívták életre, hogy megoldást keressenek a problémára.  „Tapasztaltuk saját bőrünkön is, hogy nem tanítottuk meg a gyerekeket arra, hogy hogyan kell viselkedni az internet világában. Ez többnyire azért van így, mert a gyerekek már képzettek informatikailag, mint a szülők vagy a tanárok. Ezért elkészítettük az ajánlásunkat a biztonságosabb internethasználattal kapcsolatban úgy szülőknek, mint a gyerekeknek és a tanároknak.”

Ne aludjunk el! Egy bankkártyát sem adunk a gyerekek kezébe, mert nem tudja megfelelően használni – érvel a BBP vezetője, aki szerint talán egy generációváltásra is szükség lesz ahhoz, hogy a megtanult helyes internethasználat automatikussá váljon. Addig is segítenek a szűrőprogramok – az Európai Parlament 2009-2013-as biztonságosabb internet előirányzata is pontosan ezeken, az elveken alapul. Széleskörű összefogásra van szükség: a szülő, a tanár és mindenki részéről, aki a gyerekekkel egy kicsit is törődni akar. „Ne aludjunk el, és ne higgyük azt, hogy ez a probléma még nincs itt. Nem, ez valós, és nem vezet előre, ha azt gondoljuk, hogy ennek veszélyeivel Magyarországon nem kell számolni” – int Schiroky Vilmos.

Általában az erőszakos vagy szexuális tartalmakat megjelenítő oldalaktól szokták leginkább óvni a gyerekeket, azonban sokkal „ártatlanabbnak” tűnő oldalakon is veszélyeknek vannak kitéve az ifjak, kezdve a társkereső, vagy a közösségi oldalaktól. Az iwiwen például gyakorta a fiatalok kihívó képeket tesznek fel magukról. A szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy az adott képet és a gyakran szintén megadott telefonszámot kimásolni, és azzal visszaélni ma már nem komoly feladat. A másik nagy probléma, hogy boldog-boldogtalant bejelölnek a felelőtlen internethasználók, mert arra törekednek, hogy minél több ismerősük legyen. De ezzel adtunk egy lehetőséget egy idegennek – akiről nem tudjuk, hogy ki és mit akarhat -, hogy elkezdjen velünk szabadon kommunikálni… Az ajánlások között szerepelnek olyan alapdolgok is, mint hogy ne hagyjuk szabadon a gépet, ha be vagyunk jelentkezve. A szülők részére az egyik jó tanács, hogy kommunikáljanak a gyerekkel, alakítsanak ki olyan viszonyt, hogy ők is tudják: ha bármi történik az interneten velük, akkor nyugodtan forduljanak a szülőhöz. Ehhez csak annyi kell, hogy lássák a gyerekek, hogy a szülők igenis hajlandók odafigyelni rájuk.

A BBP honlapjáról letölthetők szóróanyagok, sőt, az otthoni felhasználóknak ingyenes a szintén letölthető szűrőszoftver használata, mely megvédi a gyerekeket a nemkívánatos tartalmaktól. Sok segédanyag is található az oldalon, például videó formájában eligazítást adnak a telepítéshez és a beállításokhoz.

A szűrőprogramnak három modulja van. Az egyik arra figyel, hogy milyen programokat lehet elindítani a gépen. A program készítői törekedtek arra, hogy minimális informatikai tudással be lehessen állítani például azt, hogy a gyerek mettől meddig milyen programot használhat, vagy mettől meddig internetezhet. A másik fontos modul a hálózatszűrő, amely akár IP- vagy URL-címek alapján is szelektál, de keresőszavakkal is, ez utóbbi esetben van is egy alapbeállítás a szoftverhez. Ez a modul például a chat-beszélgetések közben is beavatkozik, ha a szavak alapján azt észleli, hogy nem jó irányba halad a beszélgetés: először figyelmeztet, a következőnél pedig letiltja a csevegést. A harmadik az oktató modul – amelyet egyelőre nem aktiváltak, de képesek a meglévő példányok használni – automatikusan három kérdést tenne fel a gyereknek mielőtt be akar lépni az internetre – ezeket az egyszervolt.hu – val egyeztetve alakították ki. Ha a gyerek tud válaszolni, akkor bejut, ha nem, akkor olyan oldalra irányítja a rendszer, ahol el tudja olvasni a biztonságos böngészéssel kapcsolatos ajánlásokat.. „Kaptunk olyan reakciót is, hogy előbb vagy utóbb úgyis megtanulják majd a gyerekek azt az összes mintegy negyven előforduló kérdést. Erre azt válaszoltam, hogy pontosan ez a cél…” – mondja a BBP vezetője.

Ailer Piroska, a Kecskeméti Főiskola rektora: Működő duális képzés Magyarországon című előadásában a kecskeméti modellről számolt be. Mint mondta: a vállalatok nélkül semmit sem lehet kezdeni, az intézménynek és a vállalatnak 50-50 százalékban kell együttműködnie. „A vállalat biztosítja a gyakorlati részt, ők választják ki a hallgatókat, akikkel együtt szeretnének dolgozni, és még fizetést is biztosítanak. Az intézmény emellett az elméleti tudást adja 12 héten keresztül. A hallgatók cserébe vállalják, hogy hét félév alatt befejezik a BSc-képzést” – magyarázta a rektor. Ezáltal a fiatalok motiváltak, hiszen jövedelmet kapnak, és karrierlehetőség, életpálya áll előttük. A képzésről a rektor elmondta: a kecskeméti modell 2012 szeptemberében, akkor huszonöten kezdték el, akiknek mára 20 százalékkal jobbak az átlageredményei, mint a képzésben nem részt vevő hallgatóké, sokat közülük fel is vesznek az adott vállalathoz, vagy behívják más helyekre, mivel komplex elméleti-gyakorlati tudással-tapasztalattal rendelkeznek.

„Tíz év múlva nem lesz olyan szakma, amihez ne lenne szükség digitális tudásra. A szülők és pedagógusok, akik elzárják most gyerekeiket a digitális eszközöktől, létrehozzák a tíz évvel későbbi munkanélkülieket, akik évekig küzdenek majd egy-egy pozícióért." Laufer Tamás

A nyomtatásban megjelenő tartalmak folyamatosan csökkennek. Legjobban nyomon követhető ez az újságírás területén. Inkább online felületeken olvasnak ma már. A New York Times tanulmánya szerint vége lesz a lapnak, így kattintás alapú nézettségre kell átállni. Ezen sajtóorgánum másik felmérése szerint a kinyomtatott lapot olvasva jobban emlékszünk a hírekre, mintha ugyanezt a tartalmat online felületen olvasnánk. A KSH felmérése szerint is évről évre csökken a kiadott sajtó mennyisége. A szórakoztatás felé megy el az újságírás is: a bloggerek átvehetik ezt a szerepet.

Kulcsfogalmak összefoglalva: informatika minden területen, digitális írástudás, gamification az oktatásban és a munkában, biztonságos szűrőprogramok a gyerekek védelmében, duális képzés- szakmai gyakorlat már a felsőoktatás ideje alatt, digitális tartalmak.

Amit hiányoltam: rengeteg szó esett a digitális írástudásról, informatikai fejlesztésekről, területi, képzési, kormányzati szinten, de a minőségi tartalmak eléréséről, az értékes információról, ezek megszűréséről semmi. Továbbá, hogy a gyerekek, illetve felnőttek képzése során tudatos felhasználóként értékes új tartalmak létrehozása. Erről már nem esett szó, ami pedig a könyvtárak keretében óriási lehetőség lenne. Erről a felsőoktatás se beszél, a könyvtárak, kulturális intézmények, közgyűjtemények képviselői közül igen kevesen képviseltették magukat.

2014. július 8.

Dienes Éva

(forrás: PR Herald)

Az internet hatása a gyermekekre és fiatalokra : nemzetközi konferencia

2012. szeptember 25-26-án második alkalommal rendezték meg az európai uniós „Safer Internet Plus” (SIP) program keretében a konferenciát a Nemzetközi GyermekmentőSzolgálat (NGYSZ) szervezésében, a NemzetiMédia- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és az OTPBank Nyrt. támogatásával, a Magyar Tudományos Akadémia segítségével.

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat az Országos Rádió és Televízió Testülettel, valamint jogutódjával, az NMHH-val közösen 1998 óta több Nemzetközi Médiakonferenciát rendezett „A média hatása a gyermekekre és fiatalokra” címmel (1998, 2000, 2005, 2007, 2009, 2011).

A médián belül az utóbbi években mind mennyiségileg, mind minőségileg és technikailag az internet fejlődött a legtöbbet és a leggyorsabban, magában hordozva annak minden előnyét és veszélyét, ezért a szervezők 2010 óta saját, kétnapos konferenciát szentelnek ennek a témának.

A tavalyi konferencián hallhattunk a médiaismereti foglalkozásokról könyvtári környezetben, melyet a Fővárosi SzabóErvin Könyvtár három helyszínén szerveztünk médiapedagógusokkal együtt 3 korosztály részére alsó- és felsőtagozatos diákok és szülők részére, többek közt a Sárkányos Gyerekkönyvtárban.  Bényei Judit és Nagy Krisztina számolt be a közös tapasztalatokról, élményekről.

Az idei konferencián is neves hazai és külföldi szakemberek tartottak előadásokat tapasztalataikról, kutatásaikról a következő témákban: biztonságos internet Magyarországon és az Európai Unióban, oktatás, közösségi oldalak, internetes rádió, jogi szabályozás, internetes bankolás, online játékok, ún. „komoly” játékok - gamification, mobilszolgáltatás és internetes bűnüldözés.

 „Az internet mára a kapcsolattartás és az információszerzés legfontosabb, megkerülhetetlen eszköze lett, de az interneten intézzük ügyeinket, itt vásárolunk, itt is szórakozunk. Mindezért az internet biztonsága végtelenül fontos. Ezernyi előnye mellett oda kell figyelnünk a néhány tucatnyi veszélyére is. Ugyanúgy, ahogy autóval nem robogunk át a piros lámpán, figyelembe kell vennünk a képernyőn megjelenő jelzéseket is.” – mondta Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke.

Véleménye szerint fontos, hogy a gyermekek és a tinédzserek képesek legyenek felelősségteljesen kezelni és irányítani saját online identitásukat, tiszteletben tartva azt, hogy mindenki önmaga dönthet arról, milyen információkat, képeket oszt meg magáról az interneten. „Ezen a konferencián azonban nem csak a biztonságról szeretnénk beszélni, hanem arról is, hogyan változik az internet, annak felhasználhatósága, mi mindent befolyásol a fejlődése, mennyire változtatja meg életünket, környezetünket, a médiát és minden mást”- tette hozzá.

Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke elmondta: „Az NMHH minden olyan kezdeményezésre és együttműködésre nyitott, amely a felnövekvő generációk médiaértés készségeinek fejlesztését tűzi célul, és a gyakorlatban is látható eredményekkel jár, ezért megtiszteltetés, hogy ismét fő szakmai támogatói lehetünk a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat által rendezett konferenciának.”

A hatóság elnöke nyitó előadásában felhívta a figyelmet a család szerepére, hogy felnőttnek és gyereknek egyaránt meg kell ismernie, el kell sajátítania a virtuális világ „nyelvtanát”. Ha a szülők tudatos – értő internethasználók, akkor ezt a mintát a gyerekek is követni fogják. A világhálón is vannak játékszabályok, amiket be kell tartani, és ha ezzel tisztába lesznek, akkor képesek lesznek rá, hogy a modern infokommunikációs technológiákban rejlő szinte kimeríthetetlen lehetőségeket a maguk javára fordítsák. „Az NMHH ebben kíván segítséget nyújtani nekik, programjaink célja, hogy lefektessük egy új médiakultúra alapjait. Jó példa erre a H95 projektünk, amelynek keretében a magyar hírközlési és médiapiaci cégekkel összefogásban jövőre elindulhat interaktív médiaértés-oktató központunk, ahol a fiatalok élményszerű, játékos programok során ismerkedhetnek meg a média és a hírközlés kulisszatitkaival.”

Mátrai Gábor az NMHH alelnöke több előadóval együtt a közösségi oldalakra, az abban rejlő lehetőségekre és veszélyekre hívta fel a figyelmet. Magyarországon, a lakosság 40,45% a Facebook felhasználó, ezzel világviszonylatban a 40. helyen állunk. Világunk hálózatosodik- a globális hálózatokban egyre inkább a kultúra, valamint a közös kommunikációs nyelv válik összetartó erővé. Az elmagányosodást, elidegenedést megelőzendő, fontosnak tartják az oktatásban rejlő lehetőségeket, lásd H95 project, a tudatosítást a lehetőségek és veszélyek tekintetében, valamint a szabályozást.

A ma felnövekvő nemzedék, teljesen más világgal találkozik, a Z generáció, vagy más néven „digitális bennszülöttek” a mai kor gyermekei, (1995 után születtek). Az angol "zappers", kifejezésből kapták a nevüket, melynek jelentése "kapcsolgató, ugráló". Nem építőkockával játszanak, hanem számítógéppel, játékkonzolokkal. Ez a nemzedék hozzá szokott ahhoz, hogy minden mobil, digitalizált. Könnyen eligazodnak ebben a világban, ez vérükké vált. Negatív hozadéka, hogy függőséget okoz, másrészt, kapcsolataikat is világhálón építik ki, elzárkóznak a külvilágtól. Olyan szavakat, kifejezéseket használnak, amit a korábbi generáció nem ért. Egyszerre több dolog elvégzésére képesek: tévézés, tanulás, internetezés. Figyelmüket több dologra tudják ráirányítani, de ebből kifolyólag nem képesek a logikus gondolkodásra, képzelőerejük sem fejlődött ki rendesen, köszönhetően annak, hogy a meséket már nem felolvassák a szülők, hanem a tv elé ültetik őket. A rájuk bízott feladatokat a technológiának köszönhetően rugalmasan, mobilan oldják meg. Hogy lépést tudjanak tartani a világgal gyors döntéseket kell hozniuk, ami nem könnyű feladat, sokat várnak el tőlük, ezt a terhet nem mindenki képes elviselni. TariAnnamária felhívta a figyelmet, hogy az online térben tartózkodó serdülők a negatív érzelmekkel jellemezhető, leértékelő, esetenként agresszív tartalmak befolyására komoly érzelmi reakciót élnek át, ami hatással lesz jövőbeni életükre is.

A közösségi hálók a narcisztikus attitűdöt erősítik fel, eltűnik a megdolgozni valamiért (örömért) elve, hiányzik a késleltetés képessége: mobiltelefon segítségével azonnal megoszthatjuk, jelezhetjük a pillanatnyi érzéseinket, így nincs idő a feldolgozásra. A késleltetés képessége segítségével tudjuk feldolgozni élményeinket, és ha ez a folyamat elmarad, akkor felületessé válik gondolkodásunk. A közösségi kapcsolatok a tanár-diák aspektusban is változást hoztak, lehetőséget teremtve arra, hogy egymást jobban megismerjék.

Másik nagy lehetőség az internetes iskolarádió vagy gyermekrádió, amely gyors, ingyenes és értékes tartalmak megosztására sarkallja a fiatal generációt. Egymásra jobban hallgatnak, és játszva sajátítják el az ismereteiket.

A fiatal hackerekről, az internet veszélyeiről is több előadásban beszéltek. A 11-15 éves korosztály, ha egyedül marad a gép előtt, pillanatokon belül eljuthat különböző csatornákon, például, közösségi oldalak, skype, msn, csevegőszobákon keresztül olyan szervezetekhez, akik kihasználják naivitásukat, tudatlanságukat és pillanatok alatt leszedhetnek olyan programokat, amivel pár perc alatt betörhetnek más oldalakra. A felelősségre vonásnál egyedül maradnak, hiszen az irányítók eltűnnek. Ezért lényeges a káros tartalmak szűrésén túl a tudatos médiahasználat elsajátítása, ami a családban kezdődik.

Nagy lehetőség rejlik, mind az oktatás, mind a munkafolyamatok terén az ún. gamification, „komoly” játékok segítségével. Fekete Zsombor arról beszélt, hogy a játékban akkor is szabadnak érezzük magunkat, ha nem vagyunk azok. Ha vizsgák helyett vetélkedők, tanulás helyett felderítés, játék, kötelezőfeladat-büntetés helyett jutalmazás jelenik meg, akkor a Z generáció örömmel és észrevétlenül elsajátítja azt a tudást és értéket, amit át akarunk adni nekik.

Érdekes előadás hangzott el a félelem, aggódás, mint médiapiaci árucikk címmel. Hammer Ferenc a másik oldalról közelítette meg a kérdést, vagyis arról beszélt, hogy a médiában a legnagyobb hírértékkel a félelem bír, ez a legfontosabb eszköz a politikában. A félelem és érdekek jól megférnek – megjelentek a félelem vámszedői, a pánikvállalkozók, akik ebből busás hasznot szereznek.

A Nemzetközi Konferencia a Safer Internet Plus projekt keretében valósult meg. A program célja az Európai Unió által közvetített értékrenddel összhangban az internet és az új online technológiák használatának – különösen a gyermekek számára való – biztonságosabbá tétele, és a jogellenes, valamint a felhasználó által nem igényelt tartalom elleni küzdelem hatékonyságának biztosítása volt.

Dienes Éva

(forrás: PR Herald)