Információs Társadalom Parlamentje 2014

Az Informatika a Társadalomért Egyesület és az IVSZ (Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége) együttműködésével szervezett kétnapos rendezvény a közigazgatás, a civil társadalom, a közgyűjtemények és az infokommunikációs iparág legnagyobb találkozója, melyen idén több mint 1100 regisztrált résztvevő és 110 előadó kezdte meg munkáját a Parlamentben. A program fókuszában az oktatás, a digitális írástudás fejlesztése, az állami elektronikus szolgáltatásokkal kapcsolatos növekvő elvárások, valamint az informatika, mint a társadalmi felzárkózás és a gazdaságfejlesztés eszköze álltak.

Az idei Információs TársadalomParlamentje az első olyan alkalom, amikor az újraalakított kormány képviselői ismertethetik elképzeléseiket a kormányzati végrehajtás és az uniós források elosztása tekintetében.

Laufer Tamás, az IVSZ elnöke az Információs Társadalom Parlamentje rendezvényen meghirdette a Nemzeti Összefogás a Digitális Munkahelyekért Programot. Előadásában részletezte, hogy ha valaki nem rendelkezik a digitális eszközök használatának készségével, nem képes a saját munkáján belül digitális módon gondolkodni, ma már nehezen talál munkát, holnap pedig egyáltalán nem fog.

„A digitális képességek kritikusak a munkaerő piaci problémák a megoldásában, akkor is, ha nem informatikai állásról van szó – arról nem is beszélve, hogy Európában közel félmillió, Magyarországon is több mint 10,000 betöltetlen informatikai munkahely van, és a becslések szerint a következő 4 évben a betöltetlen állások száma megduplázódik. Az egy főre jutó GDP hozzájárulása egy dedikált IKT munkahelynek ma évi 12 millió Ft, ha exportra termel, akkor 20 millió Ft, a nem tudásalapú iparágak átlagos hozzáadott értékénél 4-5-ször magasabb. „

A megoldás: az informatikai oktatás teljes megreformálása. Nem táblázatkezelést, emailezést kell tanítani részletesen, hanem mobil fejlesztést, 3D modellezést vagy játékrobotok programozását. Ez felkelti az érdeklődésüket és interneten megoszthatják tudásukat, tapasztalataikat, evvel is növelve a majdani munkába kerülés esélyeit. Ollé Jánostól (ELTE) megtudtuk, hogy Angliában a mobilra való alkalmazásfejlesztés középiskolai követelmény.

 (Laufer Tamás előadása. forrás: ivsz.hu)

Tari Annamária pszichológus az új generációk szokásairól, tanulási metódusairól beszélt. „Az Ygeneráció könyvespolcok alatt született, de a web2-ben nőtt fel, a Z generáció a web2-ben született, de már a web3-ban (szemantikus web) nőtt fel, az alfa generáció tagjai pedig a digitális bennszülöttek, akik jelenleg még az óvodában csücsülnek, és az életterük a web4, web5 lesz.”. Éppen ezért fontos a tanítás során: a gyorsaság, az azonnali szükséglet kielégítése, illetve a vizualizáció (videók alkalmazásával, készítésével gyorsabban tanulnak). Régebben a lineáris tanulás volt a jellemző, de most a gyerekek emlékezése asszociatív módon működik. Nagymértékben képesek a megosztott figyelemre, több dologgal tudnak egy időben foglalkozni. Ezt használjuk ki! Különben az osztott figyelmüket valami másra fogják fordítani. A közösségi online tér számukra élettér. Ennek megfelelően hatékonyan, érdekesen és interaktív környezetben kell tanítani: audiovizuális mozgásos helyzetben – csoportokban – közösségi részvétellel.

(Digitális bennszülöttek)

Ehhez kapcsolódóan Rab Árpád, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szociológusa kiemelte: a mai fiatalok bármikor utána nézhetnek egy adott évszámnak, eseménynek, de ha hiányzik a lineáris háttértudás: nincs hova beilleszteni, nem tudják elhelyezni a kész információt.  Bevonó oktatásra van szükség, azaz játékosan kell tanítani, (gamification), gyakorlatokkal, bevonni őket alkotóként. Diákok kiszervezése kontrollált körülmények között, visszajelzéssel: dolgozni, tanítani, azaz éles gyakorlatokat teremteni. A közösségi média kihagyhatatlan, de nem az a cél. Szerinte az oktatás jövője a tablet.

„Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a munkavállaló pozitív érzelmekkel megy be dolgozni és élvezi a munkáját; ahol a diák nem lóg el az iskolából és szeret tanulni, ahol az egészséges életmód napjaink szerves része. Ahol a környezet- és energiatudatos gondolkodás alapvető és élvezetes tevékenység; és ahol a digitális eszközök és az információs és kommunikációs technológiák használata egyszerű és természetes.” Ezzel a gondolatmenettel kezdte bemutatkozó előadását Damsa Andrei, a JátékosLét Kutatóközpont vezető kutatója.

 (gamifikáció)

Az előadás felvillantotta a gamification, a játékos társadalom és a játékosság fontosságát a hétköznapi életben. Ebben a folyamatban van egy olyan gamifikációs tudásbázis és módszertani struktúra, mely a tudományos-szakmai minőségre alapozva, komplexen közelíti meg a játékosítás fogalomkörét, illetve felhasználási metodológiáját. Bemutatták az “ArtPlat” okostelefon és web alapú alkalmazást. Az applikáció egy olyan játékosított, oktatás- és képzéstámogató eszköz, mely segít a felhasználóknak, elsősorban a diákoknak és a képzésben résztvevő személyeknek, mellyel nyomon tudják követni saját fejlődésüket, hogy hozzáférhessenek az elsajátított tudásanyaghoz, és mindezt felhasználhassák az élet különböző területein. Zárszóként a Kutatóközpont arra hívta fel a közönség figyelmét, hogy az előadás elején felvázolt pozitív világkép elérhető a játékosítás és a digitális világ által nyújtott lehetőségek integrálásával.

Az internet mint médium elkerülhetetlen és mind látványosabb térhódítása azonban lényegéből fakadóan is valós veszélyeket hordoz – elsősorban a gyerekekre nézve. Hogyan garantálhatjuk, hogy gyermekünk biztonságosan használja a világhálót? – erről beszélt Schiroky Vilmos, a Biztonságos Böngészés Program (BBP) vezetője.
 

„Játékbetegek és gépfüggők” – a médiában évekkel ezelőtt hallatszottak már olyan hangok, melyek a nem megfelelő számítógép-használat veszélyeire hívták fel a figyelmet. A BBP-t civilek hívták életre, hogy megoldást keressenek a problémára.  „Tapasztaltuk saját bőrünkön is, hogy nem tanítottuk meg a gyerekeket arra, hogy hogyan kell viselkedni az internet világában. Ez többnyire azért van így, mert a gyerekek már képzettek informatikailag, mint a szülők vagy a tanárok. Ezért elkészítettük az ajánlásunkat a biztonságosabb internethasználattal kapcsolatban úgy szülőknek, mint a gyerekeknek és a tanároknak.”

Ne aludjunk el! Egy bankkártyát sem adunk a gyerekek kezébe, mert nem tudja megfelelően használni – érvel a BBP vezetője, aki szerint talán egy generációváltásra is szükség lesz ahhoz, hogy a megtanult helyes internethasználat automatikussá váljon. Addig is segítenek a szűrőprogramok – az Európai Parlament 2009-2013-as biztonságosabb internet előirányzata is pontosan ezeken, az elveken alapul. Széleskörű összefogásra van szükség: a szülő, a tanár és mindenki részéről, aki a gyerekekkel egy kicsit is törődni akar. „Ne aludjunk el, és ne higgyük azt, hogy ez a probléma még nincs itt. Nem, ez valós, és nem vezet előre, ha azt gondoljuk, hogy ennek veszélyeivel Magyarországon nem kell számolni” – int Schiroky Vilmos.

Általában az erőszakos vagy szexuális tartalmakat megjelenítő oldalaktól szokták leginkább óvni a gyerekeket, azonban sokkal „ártatlanabbnak” tűnő oldalakon is veszélyeknek vannak kitéve az ifjak, kezdve a társkereső, vagy a közösségi oldalaktól. Az iwiwen például gyakorta a fiatalok kihívó képeket tesznek fel magukról. A szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy az adott képet és a gyakran szintén megadott telefonszámot kimásolni, és azzal visszaélni ma már nem komoly feladat. A másik nagy probléma, hogy boldog-boldogtalant bejelölnek a felelőtlen internethasználók, mert arra törekednek, hogy minél több ismerősük legyen. De ezzel adtunk egy lehetőséget egy idegennek – akiről nem tudjuk, hogy ki és mit akarhat -, hogy elkezdjen velünk szabadon kommunikálni… Az ajánlások között szerepelnek olyan alapdolgok is, mint hogy ne hagyjuk szabadon a gépet, ha be vagyunk jelentkezve. A szülők részére az egyik jó tanács, hogy kommunikáljanak a gyerekkel, alakítsanak ki olyan viszonyt, hogy ők is tudják: ha bármi történik az interneten velük, akkor nyugodtan forduljanak a szülőhöz. Ehhez csak annyi kell, hogy lássák a gyerekek, hogy a szülők igenis hajlandók odafigyelni rájuk.

A BBP honlapjáról letölthetők szóróanyagok, sőt, az otthoni felhasználóknak ingyenes a szintén letölthető szűrőszoftver használata, mely megvédi a gyerekeket a nemkívánatos tartalmaktól. Sok segédanyag is található az oldalon, például videó formájában eligazítást adnak a telepítéshez és a beállításokhoz.

A szűrőprogramnak három modulja van. Az egyik arra figyel, hogy milyen programokat lehet elindítani a gépen. A program készítői törekedtek arra, hogy minimális informatikai tudással be lehessen állítani például azt, hogy a gyerek mettől meddig milyen programot használhat, vagy mettől meddig internetezhet. A másik fontos modul a hálózatszűrő, amely akár IP- vagy URL-címek alapján is szelektál, de keresőszavakkal is, ez utóbbi esetben van is egy alapbeállítás a szoftverhez. Ez a modul például a chat-beszélgetések közben is beavatkozik, ha a szavak alapján azt észleli, hogy nem jó irányba halad a beszélgetés: először figyelmeztet, a következőnél pedig letiltja a csevegést. A harmadik az oktató modul – amelyet egyelőre nem aktiváltak, de képesek a meglévő példányok használni – automatikusan három kérdést tenne fel a gyereknek mielőtt be akar lépni az internetre – ezeket az egyszervolt.hu – val egyeztetve alakították ki. Ha a gyerek tud válaszolni, akkor bejut, ha nem, akkor olyan oldalra irányítja a rendszer, ahol el tudja olvasni a biztonságos böngészéssel kapcsolatos ajánlásokat.. „Kaptunk olyan reakciót is, hogy előbb vagy utóbb úgyis megtanulják majd a gyerekek azt az összes mintegy negyven előforduló kérdést. Erre azt válaszoltam, hogy pontosan ez a cél…” – mondja a BBP vezetője.

Ailer Piroska, a Kecskeméti Főiskola rektora: Működő duális képzés Magyarországon című előadásában a kecskeméti modellről számolt be. Mint mondta: a vállalatok nélkül semmit sem lehet kezdeni, az intézménynek és a vállalatnak 50-50 százalékban kell együttműködnie. „A vállalat biztosítja a gyakorlati részt, ők választják ki a hallgatókat, akikkel együtt szeretnének dolgozni, és még fizetést is biztosítanak. Az intézmény emellett az elméleti tudást adja 12 héten keresztül. A hallgatók cserébe vállalják, hogy hét félév alatt befejezik a BSc-képzést” – magyarázta a rektor. Ezáltal a fiatalok motiváltak, hiszen jövedelmet kapnak, és karrierlehetőség, életpálya áll előttük. A képzésről a rektor elmondta: a kecskeméti modell 2012 szeptemberében, akkor huszonöten kezdték el, akiknek mára 20 százalékkal jobbak az átlageredményei, mint a képzésben nem részt vevő hallgatóké, sokat közülük fel is vesznek az adott vállalathoz, vagy behívják más helyekre, mivel komplex elméleti-gyakorlati tudással-tapasztalattal rendelkeznek.

„Tíz év múlva nem lesz olyan szakma, amihez ne lenne szükség digitális tudásra. A szülők és pedagógusok, akik elzárják most gyerekeiket a digitális eszközöktől, létrehozzák a tíz évvel későbbi munkanélkülieket, akik évekig küzdenek majd egy-egy pozícióért." Laufer Tamás

A nyomtatásban megjelenő tartalmak folyamatosan csökkennek. Legjobban nyomon követhető ez az újságírás területén. Inkább online felületeken olvasnak ma már. A New York Times tanulmánya szerint vége lesz a lapnak, így kattintás alapú nézettségre kell átállni. Ezen sajtóorgánum másik felmérése szerint a kinyomtatott lapot olvasva jobban emlékszünk a hírekre, mintha ugyanezt a tartalmat online felületen olvasnánk. A KSH felmérése szerint is évről évre csökken a kiadott sajtó mennyisége. A szórakoztatás felé megy el az újságírás is: a bloggerek átvehetik ezt a szerepet.

Kulcsfogalmak összefoglalva: informatika minden területen, digitális írástudás, gamification az oktatásban és a munkában, biztonságos szűrőprogramok a gyerekek védelmében, duális képzés- szakmai gyakorlat már a felsőoktatás ideje alatt, digitális tartalmak.

Amit hiányoltam: rengeteg szó esett a digitális írástudásról, informatikai fejlesztésekről, területi, képzési, kormányzati szinten, de a minőségi tartalmak eléréséről, az értékes információról, ezek megszűréséről semmi. Továbbá, hogy a gyerekek, illetve felnőttek képzése során tudatos felhasználóként értékes új tartalmak létrehozása. Erről már nem esett szó, ami pedig a könyvtárak keretében óriási lehetőség lenne. Erről a felsőoktatás se beszél, a könyvtárak, kulturális intézmények, közgyűjtemények képviselői közül igen kevesen képviseltették magukat.

2014. július 8.

Dienes Éva

(forrás: PR Herald)