2014. augusztus 25., hétfő

Soproni anziksz – a helyismereti könyvtárosok szekciójából



A hely intelligenciája, az intelligencia helye — a helyismereti gyűjtemény! – ezzel a,  meglehet, kissé kacifántos, de a 46. vándorgyűlés vezérmotívumához mindenképpen illeszkedő címmel rendezte meg szekcióülését a Helyismereti Könyvtárosok Szervezete. A telt házat vonzó program sokszínűsége nemcsak a helyismeretnek tudományterületeken átívelő tematikai gazdagságát tükrözte, hanem azt a változatosságot is, amit a helyismereti információforrások látványos megszaporodása mutat a világhálón. Az előadások ugyanis főképp a digitalizálás eredményeit vették számba, elsősorban abból a szempontból, hogy az új elektronikus tartalmak hogyan segíthetik a könyvtárosokat a településre, régióra vonatkozó ismeretek gyűjtésében és közzétevésében, miként hasznosíthatják azokat válaszokat keresve az érdeklődők gyakran igencsak fogas kérdéseire. Hogyan építhetik be abba munkába, amivel a környéken élőket szolgálják a helyi értékek megismerésében és gondozásában, a lokális kötődés, az összetartozás érzésének megerősítésében. 
(Mándli Gyula felvétele)

A nyitóelőadást Gazda István tudománytörténész és bibliográfus tartotta Helytörténet, tudománytörténet, internet. Tájékozódás a digitalizált dokumentumok ködös világában címmel. Az alcím kritikus hozzáállást sejtetett, és valóban, a helyismereti kutatásokhoz felhasználható elektronikus publikációk számbavétele közben jócskán esett szó a tömeges digitalizálással járó felületességekről, forráskiadási hiányosságokról. A bírálat érintette a hazai könyvdigitalizálás ismert anomáliáit is: az állami források elégtelenségét, ugyanakkor a rendelkezésre álló pénzeszközök rossz hatásfokú, összehangolatlan felhasználását, az átfogó programok elakadását. A hangsúly azonban mégiscsak a digitális kiadványok örvendetes megszaporodására esett. Gazda István, az által vezetett MagyarTudománytörténeti Intézet munkatársainak gyűjtésére építve adott nagy ívű áttekintést a teljes műveket közreadó nagyobb hazai és határon túli magyar gyűjteményekről, tudományos intézményi portálokról és elektronikus könyvtárakról, valamint a kereskedelmi forgalomban elérhető elektronikus kiadványokról.  Bőséges példatárral szemléltette, miképp szolgálják a nagy nemzetközi projektek, köztük is elsősorban a Google digitalizálási projektje a magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású idegen nyelvű alapművek internetes megjelenését. 

A következő előadást Toronyi Zsuzsanna főlevéltáros, a Magyar Zsidó Levéltár igazgatója tartotta Zsidó családok kutatása köz- és magángyűjteményekben és adatbázisokban címmel. A témaválasztást nemcsak, sőt nem elsősorban a Holokauszt Emlékév indokolta, hanem a családkutatással kapcsolatos közönségigény érzékelhető növekedése, ami nemcsak a helyismerettel foglalkozó könyvtárosokat számára jelent kihívást, hanem, mint az az előadásból kiderült, a levéltárosokat is attitűdváltásra, új megoldásokra sarkallta. Az élenjáró levéltárak a korábbinál jóval nyitottabb intézményekké váltak, munkatársaiknak pedig a laikus érdeklődők elvárásai, mentális szükségletei iránti empatikus, személyes törődést mutató szolgáltatói hozzáállást kell tanúsítaniuk. Különösen így van ez a felmenőik nyomát kereső hazai és külföldi zsidó származású látogatók esetében, akik a Holokauszt előtti és utáni családtöredékek közötti híd megteremtésének reményében fordulnak a közgyűjteményekhez. Az ő kiszolgálásukra Családkutató Központ létesült a Magyar Zsidó Levéltárban, iratgyűjteményi adatbázisokat hoztak létre, illetve tettek elérhetővé honlapjukon, látványraktárral, valóságos és virtuális kiállításokkal, tematikus honlapokkal, internetes közösségi megosztó felületekkel hozzák közelebb a szélesebb közönséghez is a hazai zsidóság múltjának dokumentumait. Toronyi Zsuzsanna a speciális forráskezelési sajátosságok bemutatása után számos, a könyvtárosi gyakorlatban is jól hasznosítható internetes eszközzel ismertette meg a hallgatóságot. Lendületes prezentációja azt is érzékelhetővé tette, hogy a nyilvánvaló különbségek ellenére a közgyűjtemények közötti határvonalak a közönségkapcsolatok terén egyre inkább elmosódnak. 
(Mándli Gyula felvétele)

Szünet után a vendéglátó Sopron vezető könyvtárosai vették át a szót. Horváth Csabának, a városi könyvtár igazgatójának előadása a helyismeret és természettudományok — valljuk be, méltánytalanul ritkán taglalt — viszonyára irányította rá a figyelmet. A természeti földrajz, a geológia, az őslénytan, növény- és állattan egy tájegység arculatának, történetének fontos összetevői. Az e tárgyakkal foglalkozó múzeumok, tudományos és felsőoktatási intézmények, egyesületek, továbbá a nemzeti parkok kiadványainak, honlapjainak, repozitóriumainak és egyéb adatbázisnak szakszerű bemutatása hozzájárult a helyismeret e fehér foltjának eltüntetéséhez.  

Ifjabb Sarkady Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és Levéltár főigazgatója Sopron város történetének kutatását elősegítő internetes adatbázisok használatába avatta be a közönséget. Főképp azokat a személyes tapasztalatait osztotta meg, amit a két nagy huszadik századi világégés pusztításainak helyi szempontból még pontosításra váró részleteit tisztázása során a még kiaknázásra váró külföldi forrásgyűjteményekkel kapcsolatban szerzett.   
  
A szakmai programot délután baráti találkozónak meghirdetett, valójában egyesületi közéleti esemény követte. Az élénk eszmecserén világossá vált, hogy a Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének a közös értékek megőrzése és fejlesztése érdekében megújulásra van szüksége. Az ebbe az irányba teendő első lépésekről született megegyezés jó esélyeket kínál a sikeres folytatásra. 

Sándor Tibor
(forrás: Könyvtári Levelező/lap)

Nincsenek megjegyzések: